Underground! Gyanúsan sokszor van leírva az, hogy underground!

2019. május 20. 18:00 - csubeszshuriken

Chokehold - Whit This Thread I Hold On (Good Fight Music, 2019)

a2045019330_10.jpgTulajdonképpen minden lehet. Pont az utóbbi időkben is voltak olyan reunion lemezek, amik elég frankók lettek ahhoz, hogy aktuálisan is képviselni tudják azt a határozott mondanivalót, ami mozgásba hozta egykor ezeket a bandákat. Gondolok itt Racetraitor és Morning Again új cuccaira, akik szintén nagyjából húsz év után léptek ki megint a frontra. A Chokehold pedig kottára ugyanilyen intenzív banda. Kiemelkedő és konzekvensen radikális cuccokat tettek le az asztalra, de azokat már ők is több, mint húsz évvel ezelőtt. Szóval ilyenkor mindig jogos a kérdés, hogy a visszatérés az milyen érzés? 

Egy vegan straight edge banda ugyanis - mint amilyen például abszolút a Chokehold - más zenekaroktól egyvalamiben biztos, hogy különbözni fog és ez pedig az üzenet. Ami viszont csak akkor működött és csak úgy fog működni, ha van mögötte fegyelem. Mert zenei értelemben is le lehet vezetni persze, hogy a metál hatások hogyan befolyásolták azt a hardcore hangzást, amiben nem maradt végül kegyelem. Pedig lehet, hogy csak a fegyelem volt, aminek mindezt köszönhetjük és szerintem pontosan ezért nem lehet beleállni ebbe, ha ez már kurvára nincs meg. A Chokehold visszatérésének is tehát ez volt a tétje. A hitelességük megőrzése.

Nekem pedig a feladat, hogy ne elvárásokat támasszak, hanem úgy próbáljam meghallgatni a With This Thread I Hold On című lemezt, ahogyan azt ma kell. Mert egyszerűen nem lehet ugyanaz, amin már régen túl vagyunk.  Első körben viszont mégis leakadtam az újszerű, már kevésbé autentikus hangzáson. A 2.0 ugyanis középszerűnek tűnt és úgy hatott, mint valami átlagos metalcore, ami már tökre nem nekem szól. Abszolút nem ütött be, kellett is vagy két hónapot pihennem, mire aztán az első publikus szám után végre kint volt a teljes lemez. Amit már egyben hallgattam meg és természetesen egymás után többször is. A nyolc szám pedig elkezdett működni, ha nem is mindig a legvelőtrázóbb szinteken, de ennyihez abszolút volt erő szerintem.

A pillantok viszont megvoltak, amik frankón elkaptak. A Profit Over People kiéheztetős nyitótémája után, mikor végre belép az ének, aztán a durvább középtempóval még több súlyt adnak az egésznek. A Silenced morbid háttérzajai után, az a szintén masszív, lassan nyúzó szemétgitár. Természetesen csakis középtempóban ez is, éles kiállásokkal szétfűrészelve, jól belekarmolták az arcomat a sötétségbe. Ezek a vontatottabb témák, mint a például No Shelter is, attól olyan borzasztóan jók szerintem, hogy megmaradnak abban a tempóban, ahol  nem szaladnak el, aggasztóbban támadnak meg valahogy ez a vészjóslóbb az érzések. A kivárás, mint stuffolás, amúgy is régi Chokehold fegyver. Nekem az újra felvett Instilled is tetszett. A lemez vége felé pedig abban segített, hogy halljam, hogy a régivel együtt is mennyire homogén egy cuccos lett ez. A legendás kiadványok sorába tehát befog tudni illeszkedni, az irány szempontjából sincs rajta semmi új. A lényeg úgy is az, hogy mondanivaló sem fakult. A szavak most is szigorúan aktuálisak. Szóval jó, hogy megint megmutatták a kanadaiak a harcukat, meg húsz év után az arcukat. Chris Logan hangjában is tökre megvan még a kraft, megcsinálhatna vele valamikor élőben is ideát. Nekem ma is fontos, hogy valaki még követi ezt az ideát...

 

 

Címkék: lemezek chokehold
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fmsuicide.blog.hu/api/trackback/id/tr2514839126

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Underground! Gyanúsan sokszor van leírva az, hogy underground!
süti beállítások módosítása