Elkezdtem őket hallgatni és nagyjából harminc másodperc alatt meggyőztek. Aztán persze rákerestem a facebook oldalukra és ott volt ez a szupercuki duma: "A Dirty Junk sztori két majommal kezdődött, akik megakartak tanulni új eszközökkel játszani. Úgy döntöttek, hogy ezt egy induló zenekarban kezdik el. Ez az a zenekar." Tök jót nevettem, de a zenéjüket akkor is komolyan vettem, mert szerintem jó, ha a helyén kezeljük a dolgokat. A duó öt új száma dalszerzés és hangzás tekintetében is profi munka. Lehet, hogy csak a második cuccuk, de érezni, hogy abszolút ki van forrva. Pedig zajos garázs muzsika, de annak kurva komplex, gitárközpontú és mindez egy izgalmas énekhanggal. 

Meg a kilencvenes évek noise / grunge hullámaival, de nem ugrik be egyből név, akikhez nagyon lehetne hasonlítani, nem emlékszem, hogy hallottam volna bandát így szólni. A Ten Thousand című nyitónóta például egyből olyan kaotikus hangorgia, ahol gyorsan el kellett engednem, hogy a kapaszkodót keressem, mert annyira feldobott, hogy beláttam dobnom kell az okoskodást. Érdekes, hogy pont tegnap írtam Karyn Crisis énekesnőről pár sort és ma megint belefutottam egy ennyire érdekes hangba, de a Sinker Swim percében az az elszabadulás ez ügyben, biztos eszembe juttatta volna a párhuzamot amúgy is. Miközben nagyon más is kettőjük stílusa, de az eszement nyújtások és a bátorság ugyanaz. Jó súlyos és monoton, néha talán Unsane, de tényleg nem szeretném, hogy mindenképpen legyen valamilyen. Mert az On Yr Knees sokkal inkább egyedi, mint címadó dal meg szaggatott, mondhatnám jól oda is baszott. Komálom ezt a neurotikus, rúgós, dedós, kritikus, szarkasztikus hangulatot. Meg a sok finom zenei részletet, jól jár, aki ebben elveszett.