Vannak zenekarok, amikbe felkonferálások nélkül, tök véletlenül futsz bele és esel tőlük hanyatt, mert sosem hallottál még olyat. Meg olyat sem, mint a brazil Rakta, vagy legalábbis nekem ez volt az érzésem velük kapcsolatban, hogy ilyen nincs és mégis van. Valahol a poszt punk és a kísérleti zenék határán, hipnotikus, intenzív elektronikával, néhol noise gitárokkal és énekkel, ami szintén csak pillanatokra, de olyan is, mint a Dead Can Dance. 

S minthogy a jelenleg két csajból álló duó brazil, az egésznek van egy ilyen törzsi lüktetése is, nehezen megfogalmazható spiritusz, amit élőben hallgatnék meg leginkább, gyanítom, hogy leszakadna tőlük a pofám. A III című három évvel ezelőtt megjelent albumuk abszolút ilyen élmény volt, emlékszem nagyon elégedett voltam, hogy belefutottam egy másik blogon. Azt követően pedig volt még két kislemez, de hamarosan ismét nagylemez, melynek Falha Comum lesz a címe és hét tételt tartalmaz majd. Ezekből publikus már egy, hasonlóan zaklatott, de nagyon elszállt tétel, amiben az új dobos egyszerűen most is fantasztikus. - Azt hiszem csak kisegít a korábban négy tagú zenekarban. - Az átgondolt effektek mellett, leginkább az élő dob a lelke amúgy az egésznek, mint persze minden kísérleti zenének. Érdekesség még, hogy az államokban a bandát az Iron Lung Records támogatja, aki támogatását többnyire extrém grind és punk bandáknak adja. A teljes cucc pedig április elsején jön majd. Gyanús, hogy hónapokig kivehetetlen lesz. Alá beraktam az említett korábbi lemezt is, egy darabig úgy is emészteni kell, aki még nem ismerte őket.