Kicsit könnyebb, mint a Pink Floyd. Néha olyan, mint a Beatles. Szerethetően pszichedelikus, egy másik dimenzió popzenéje. Lehetne sima ügy, de tudjuk, hogy nem az, hogy Lennon fia nem a nevéből él, hanem inkább Claypool mesterrel zenél. Ez pedig úgy fest, elég jót tesz a zenetörténelemnek, mert az előző The Claypool Lennon Delirium lemez is nagyon magas színvonalon mozgott. Ez a két fazon jól egymásra talált és két hét múlva érkezik a folytatás South Of Reality címmel és részemről nagy várakozások után.
Bár ahogy az lenni szokott, már elkezdődött a csepegtetés és múlthéten megérkezett a második publikus nóta is, amit Jack Parsons okkult - hírhedt és sikeres - rakétakutató történetének dedikált a duó és ehhez készült egy animációs videó is. Melynek stílusa abszolút harmonizál ezzel a többrétegű tétellel, ami ismét elég meggyőző lett. Nagyon kevesek nyúlnak csak ennyire finoman a zenéhez. Kurvára érzéki dolog ez és akadémikus hangszeres tudás is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.