Én ebben a hardcore sztoriban azt hiszem valahol középen vagyok. Nem akadok már fent minden szaron, de azért azt is nevetségesnek tartom, ahogy magát a hardcore címkét olyan bandák, médiák, menedzsmentek nyúlják le, akiknek semmi közük semmihez. Viszont a melldöngetéssel is szkeptikus vagyok, mert ma már látom, hogy sok mindent elfújt a szél és sok minden felesleges. Ellenben az kurva jó, hogy amíg hígul, közben keményedik is, mert bandák tucatjai talán pont ezért is választják a legszikárabb, vagyis az ortodox utat, mert igyekszenek a történet értékét védeni. Üzenetben és zeneileg egyaránt. Ahogy a philadelphiai Fixation is, ezzel a betonkemény harmadik kislemezzel, leginkább a Breakdown útján járva. A nyolcvanas évek második felét követve, ököl fent és három x, felesleges körök nélkül. Amit ezúton is szeretnék nekik megköszönni.