Emlékszem pár hete arra a komoly csatára, ami a kedvenc hazai metál platformunkon zajlott és úgy kétszázan mondták el egymásnak, hogy szerintük ki a hiteles sátánista, ki mekkora doomster, mi van kirakva az oldalára meg a bánatos faszom. Mindezt személyes ismeretségük és facebook szerű nézőpontjaik szerint, de magukat kurva nagy szakértőnek ábrázolva a témában. Aztán pár héttel később a Fistula és a Grime közös koncertjén voltunk nagyjából harmincan. Szakértők százai sehol. Na mindegy, nem is azért írom ezt le, mert csámcsognék még a csonton, csak ez a rövid sztori is jó magyarázat arra, hogy miért van szüksége az ember gyermekének olyan mizantróp támasztékokra, mint például a Fistula. Akik bizton tovább visznek ezen az úton…

Mert ők tényleg totálba nyomják a mocskos sludge szart, de magukat azért túlságosan nem veszik komolyan. Legalábbis a hibátlan és közben idétlen koncertjükön ez volt a benyomásom. Amivel szépen be is igazolták, hogy mekkora pengék, bár a személyes kontaktus előtt is azok közé tartoztam, akik rommá hallgatták a lemezeiket. Egészen pontosan azt az utolsó kettőt is, amit egy év alatt pattintottak ki, úgy két évvel ezelőtt. Azóta kijött három split, köztük a Come To Grief kellemes társaságában egy és a Longing For Infection is kapott egy speciális új kiadást., ismét remek feldolgozással a végén. A banda azonban csak jön és jön tovább az arcba és közvetlenül az év elejére már új tizenkettest ígérnek At War With Pretension címmel. Ebből pedig már van is publikus ízelítő, amit csak most vettem észre, hogy nincs még kint itt, pedig a Fekete Macska himnusza is lehetne, szóval csapatom, mert várom és rohadtul komálom ezt a bandát. Rohadt szemét műsort nyomnak és a frontember totál dilis.