Ha a tegnapi cikkem volt a Dühös Csaj 1, akkor ez itt most a Dühös Csaj 2. Vagyis Dühös Csajok, ha egészen pontos akarok lenni. Ugyanis a Redbait soraiban két kisasszony áll a fronton és négy sráctól kapják a hangszeres támogatást. Titulálva magunkat, mint proletár crust és ezt a hangzásuk is igazolja, mert fogós, harcos és koszos egyszerre. Hogy a kislemez címe miért lett éppen Red Tape, az innentől pedig nem is egy rejtély.

Mert kibaszott kritikus, épp mint a His Hero is Gone vagy a Dystopia voltak, fröcsögve a száraz tényeket, mik szerint a kapitalizmus kannibalizmus. Az említett crust legendákra egyébként hivatkozik is a Missouri banda - nyomaik a Redbait zenéjében is tetten érhetők - de mellettük ott szerepel oldalukon Emile Zola, Francis Bacon és Petőfi Sándor neve is. Nem tudom emlegetik-e még az amerikai crust körökben nagy költőnk nevét, ezért lementem a merevlemezemre a képet, hogy egyszer ott olvastam a Cursed és Tragedy felett kettővel. Maga az anyag meg adja magát, mert a két csajjal jól adja, ahogy ezek a tök egyszerű, néhol még dallamos, de szájba vágós forradalmi tételek oltják leghazugabb kék eget. Ami attól igazi, hogy abszolút igaz, hogy amit látsz, már az sem az.