Scott Kelly meghallgatta a második lemezüket és a következő már a Neurot Recordings gondozásában jelent meg. Az volt az Eat The Low Dogs című album, melyet Cormac McCarthy Véres Délkörök című könyve inspirált elsősorban. Ezután pedig a U.S. Christmas megírt még két lemezt, amiket szintén ezerszer meghallgattam. Esetükben is úgy érzem, hogy egyre mélyebbre mentek, ahol a természettől áthatott legtisztább tudatállapot keresése lett a cél és a tudatmódosítás rockzenéinek hatása egy egészen különleges népzenében született újjá. Az a második lemez viszont igazából a harmadik volt. Most pedig itt van az a hivatalosan soha ki nem adott anyag, ami ennek az útnak a legeleje volt és piszok jó most visszahallgatni. (A számok nagy része az emlegetett Salt The Wound lemezhez újra fel lett véve.)

Az énekes Nate Hall egyik szólókoncertjét is volt szerencsém látni és érzékelhettem, hogy igazán különleges a fazon, így nem meglepő, hogy zenésztársaival már első nekifutásra is ennyire sajátos volt a hangzásuk. Az út amin azóta is járnak ugyanis a kiadatlan Prayer Meeting lemez tizenegy számában is ott van vegytisztán. Az a megnevezhetetlen,  mégis leginkább pszichedelikus hangzásvilág, ami annyira sajátjuk, de az a legősibb, legnyersebb formájában. Demo minőségben, egy nagyon is kerek album, amiről Nate azt írja, ezt még teljes egészében szinte maguknak csinálták. Komáltam hallgatni és örülök, hogy írhatok erről az újra megjelenésről. Scott fedezte fel őket és ugyanaz a kedvenc írónk. Tökéletes a zenéjük és Mike Scheidt is rájuk hivatkozik, mikor azt mondja, sok barátja szerint Townes Van Zandt a legsúlyosabb zenész, aki valaha élt. Nate és a U.S. Christmas pedig szintén azon a bolygón él, ahol McCarthy, a Neurosis, Van Zandt és a YOB is lakik. Szóval nehéz lenne nem elköteleződni mellettük. Ettől az eddig kiadatlan elsőtől, az utolsó albumukig.