Bár az életműve nem olyan kiterjedt, de eddig úgy néz ki, hogy Matt Izzi is olyan dobos, mint Tyler Coburn, vagyis csak állat cuccokhoz adja a nevét. Ugyanis még két napja sincs, hogy az idei Homewrecker lemezt pattintottam az éves toplistámba, de már megint itt van a csávó neve. Mert ő dobol azon a második Scorched lemezen is, aminek a posztjával még kurvára tartoztam a szuicid fekete macskámnak. Új zuhanykilépő, nyírcukor és Szikora Robi nélkül ugyanis lehet élni, de régi sulis death metal nélkül nem nagyon.
Ahol a regressziós hipnózis a második Autopsy lemezzel kezdődik, ott ideje visszatérni a jelenbe, engedni egy nagy kád forró vizet, beleülni egy tányér szalontüdővel, feltekerni a Megperzseltek második lemezét és megszámolni a buborékokat a vibráló neonfényben. A Nagypályás mészárszék kilenc száma ugyanis nem fog csalódást okozni, nyitja beleket, ontja a bűzt. Kiharcolva ezzel maximális tiszteletemet, ami annak a mesterhúzásnak szól, ahogy ezek öten a műfaj minden alaptételét újrafűszerezték úgy, hogy az hatvan adventi vásárt is romba tudna dönteni egyszerre. Vízóra leolvasáshoz és kisebb kávészünetekhez random mormonokkal erősen ajánlott.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.