Aki Plutocracy rajongó és ez végett már átégett rajta a West Bay Koalition minden egyéb veszélyes kiadványa, az már ütheti is ki az ikszet a felső sarokban. Nekem viszont volt egy álmom és hozzá egy röpke órám. Mióta elindítottam a Fekete Macskàt már akartam, hogy Stinkweed Malone neve ott figyeljen a címfelhőben. Ő volt ugyanis a koalíció elnöki posztján,  egy súlyos fazon kemény háttérsztorival és rövid élettel. Akinek mindig figyelmet fognak részemről kapni a cuccai, mert nincs már idő másra, szóval csak a legfaszább dolgokat szabad tolni. Ennek az a cikknek az ötlete pedig pont így jött. Múltkor felpakoltam minden West Bay lemezt egyszerre és két hétig csak azokat hallgattam. Mondj még egy tagot, aki grindcore, fastcore, sludge és powerviolence vonalon is a legádázabb barom, miközben egyedibb rap lemezeket csinált, mint abban a műfajban a hetven százalék. 

Egy fehér gyerek Redwood City utcáiról, aki a Fekete Párducok képeivel csomagol grindcore lemezeket, vagy megszórja azokat rap bevágásokkal faszán. Az első Plutocracy az egyik legfontosabb Slap A Ham lemez a kilencvenes évek elejéről. Majd összehozzák a No Less formációt és elkezdenek sludge / powerviolence kombinációban baszakodni, ami kilencvenháromban még kicsit aljasabb húzás volt, mint manapság, ugyanis az elsők között nyomtak ilyet. Hozzáteszem ez nem csak Stinkweed érdeme, mert elég komoly formák vették körül, de ő volt a magja az egésznek. Aztán jött az Agents of Satan a mikrofonnál Lord Balsac és szerintem ott forrt ki nagyon durván ez a rájuk jellemző stílus. Abban is benne volt Ramon Salcido, őt fogom még említeni két fontos lemez kapcsán, amit Kalmex dobossal hoztak össze.

Jó lemezek pedig szép számban vannak. Tizenöt különböző bandában biztos nyomta Stinkweed és ehhez még jönnek Kalmex és a káosz brigád egyéb tagjainak zenekarai. Fastcore, hardcore vonalon a Torture Unit, a Go Like This és végül a Bastrad Squad, amit említett főhősünk egy szabadulás után hozott össze, mert az ezredforduló környékén börtönbe került. Ahogy a zenéje is szanaszét kúr, úgy Stinkweed is szerteszét baszta magát a drogokkal. 

Aki egyébként, mint MC is nagyon nagy király. Ezeket én csak később kaptam el, de a Shedwellaz és a Shadow People is penge rap cuccok, tök sajátos megszólással. Valahol The D.O.C. második lemeze után, kicsit a memphisi horrorcore vonalra emlékeztetve, még bőven Goretex és Jak Progresso előtt. Régi sulis alapok, nyolcvanas évek, kísértet minták. Dj Eons és Grandmaster Cylinder Stinkweed találkozása fontos pillanat volt a zene történelemben, még ha azon a pár száz emberen kívül, senki le se szarja. 

Viszont a Plutocracy maradt a mindezek közül a leghosszabb életű. Azzal kezdődött minden és Stinkweed halála előtt közvetlenül is jött még velük új kislemez, koncert. Nekem viszont a sok más felállás között mégis a dobos Kalmex bandája viszi a West Bay legjobbja kupát. A Kalmex and the Riffmerchants az ezredforduló után kihozott két olyan súlyos lemezt, amik nálam visznek mindent. Kísérletező metál lemezek, hatalmas gitártémákkal, de az effektek, a billentyűk, a bevágások, minták és a gyors, punkos powerviolence részek miatt, nagyjából minden rajtuk van, amitől a West Bay Koalition annyira változatos és gyilkos egy brigád. Beszívott, lelakott, turbóütős agymenések, tahó paraszt humorral és totál csináld magad szellemiséggel. Szóval nem is volt könnyű összeszedegetni tőlük minden zenét, de a Doomryderz blog sokat segített. ITT fent van az összes sztori. Melyik felállásban kik játszottak. Kik élték túl és kik nem a West Bay baráti körből. Van egy csomó letöltő link és időrendben is végigmegy annak a színtérnek történetén, ami elég hitelesen hozza azt a lepusztult világot, amiből minden említett felállás született. A legnagyobb kincseket, egy Kalmex and the Riffmerchants koncertet  és egy Radioactive Lunch demo anyagot azonban a bandcamp rejtegetett. De végül oda találtam.