Aki függő az tudja, hogy életünk húsz legjobb lemeze az igazából kétszáz megjelenést jelent, vagy még egy kicsivel többet is. Ilyen alapon tehát az All Out War első lemeze For Those Who Were Crucified címmel nekem simán benne van abban az első húszban. Irgalmatlan és kegyetlen az a lemez, de én később sem vesztettem el a fonalat. A Victory Records gondozásában kihozott következő három albumnál úgyszintén recsegtem. A Dying Gods kislemez után pedig újrahallgattam és újra rajongtam mindent. Épp ezért voltam nagy várakozásokban az év elején meghirdetett budapesti All Out War buli miatt, de az végül elmaradt.

Pedig az idén megjelent Give Us Extinction című album is bőven tisztes helytállás még, meg lett volna annak a lemezbemutató turnénak a hangulata, ha nem maradnak el a bulik. Miután persze sovány vigasz, de épp az előbb pattintotta ki a hate5six a banda egyik utolsó koncertjét telibe és legalább az boldogít, hogy egyéb helyszíneken az évben azért csak felszántották pár csávó alatt a parkettát. Mint októberben is ezen a bulin New Yorkban. Csatt!