Modern daráló vagy régi vágású grindcore?! Ha utóbbi, akkor természetesen korai Napalm Death, esetleg az első Brutal Truth. Meg van a bizonyos harmadik út, ami a nyolcvanas évek legvégén jelent meg, de azóta is az egyik legnagyobb tanítás, ez pedig a Terrorizer World Downfall című albuma. Jesse Pintado, Pete Sandoval és Oscar Garcia egy olyan grindcore lemezt raktak együtt össze, ahol a hangzás szerintem a többi korabeli klasszikusnál sokkal jobban tükrözte a japán crust bandák stílusra gyakorolt hatását. Ezt pedig csak azért jegyzem itt meg, mert nekem tök ilyen a FEASTEM is. A Graveyard Earth pedig a finnek lemezei között a negyedik és alig egy hete, hogy eleresztették a láncról.

Mondjuk az új cucc borítója is lehet utalás, ahogy a tömeghalál közepébe állították Máriát, mint anno az említett Terrorizer lemezen, ahol Jézus tárja karjait, körülötte mindenhol háborúval. A lényeg viszont annyi, hogy ez is egy szociálisan érzékeny, de közben kellőképpen kegyetlen anyag, ami igyekszik megközelíteni a mesterek intenzitását. S habár ma már képtelenség visszaadni a régi lemezek hangzását, azért ez sem rossz. Vastagabb dobok, de geci szennyes gitárok, ebben az atomturbó punk metálban. 

Egy csomó felpörgetett speed meg thrash metál téma van - finn és japán crust - amik elég faszák ezzel az elmenyúzó, vascsőharapó hangzással. Húsz perc alatt a lemez talán kétszer lassabb, egyébként végig üt a blastbeat szeretet. Komálom a finneket, csípem ezt a torzított éneket és az egész akár hasonló is lehet, de azért azt szögezzük le, hogy emberünk nem egy Oscar Garcia. A mikrofont zabálók kilencven százalékának ugyanis sose lesz olyan állat hangja. A Graveyard Earth megjelenését és terjesztését is több kiadó támogatja, de ezek közül lentebb mindegyik meglesz majd. Kezdődhet a beteg zaj...