Érdekes, hogy itt van közel, de a német hardcore-punk bandák mintha mégsem érték volna el itthon a rajongás egy bizonyos szintjét, pedig elég változatos volt mindig is az ottani színtér. Nem tudok róla, hogy lett volna bárhol Mörser vagy Systral koncert, Instinct of Survival és Alpinist is talán csak egyszer-egyszer. A Spermbirds ugyanez, pedig ma is aktívak. Egyetlen Yacøpsæ buli volt, az is csak huszonöt év után. Most meg itt az A.F.K, egy szintén penge hamburgi banda, akik hazai pályán nyomják is a köröket, de akár errefelé is jó lenne megnézni őket élőben. Négy éve már volt egy bemutatkozóanyag, de a friss Ruled by the Insane is baszott nagy, ha komálod, mikor megüt a zaj. 

Szívesen kezet fognék azokkal, akik először összerakták, hogy így szóljon a punkzene. A dobos megállíthatatlan, mint a Discharge, de technikásabb a talajparaszt alapnál. Ehhez jön ez a mosdatlan hangzás, kíméletlenül gépies, zuhogó zajongás, ahol a gitár is szinte átmegy ipariba és azon hasít a torzított ének. Agresszív, fojtogató üvöltözések. Nagyon gyors és rohadt kellemetlen kibaszás az összhatás, az első két szám nem is igazán hallójárat barát, inkább direkt terror.

Egy jó lemezre viszont kellenek a dallamok és a harmadik számnál már van is egy szóló, ami belekavar a monotonba, avagy a címadódaltól csak még izgalmasabb ez az anyag. A két négy perces szám ugyanis valamivel lassabb - Ruled by the Insane, NODAPL - dallamvilágát tekintve inkább crust punk és a gitár mind a kettőben játszik olyan magasat, amitől meghalok. A lemez második felét már kajak úgy nyomják, mint a japánok, jönnek ezek a Motörhead crust tempók meg szólók, szóval kurva jó az egész. Tiszta Death Side és Crow, ellenben úgy szól, mint a Disclose, csak annál azért kicsit jobban. Megint egy német banda, ami gecire ott van! Azt had fröcsögjön a d-beat harag!