Ha az első két Napalm Death és az akkoriban felvett The Peel Sessions a grindcore definíciója, akkor azt a kilencvenes évek elején több legendás kiadványon az Enemy Soil újfent meghatározta. A Richard Johnson bázisú, de folyamatosan változó felállású virginiai grindcore banda kezdetben dobgépes gyilkosságai simán voltak olyan hatással a műfajra, mint a fentebb már felemlegetett hínárhajú angolok. 1991 és 1999 között öt önálló anyaguk és két tucat split kiadványuk jelent meg, amiket eredetiben és bakeliten, már csak heroin áron vehetsz meg. A zenekar tehát már régen feloszlott, de az elmúlt két évben ismét nyomtak alkalomszerűen koncerteket, ebből töltötte fel tegnap teljes egészében a Max Volume Silence az egyiket. 

Volt ez a buli tizennyolcban és a Maryland Deathfest, de akkor szeptemberben még Európába is átjöttek és szerintem kurva szerencsés vagyok, hogy még sikerült látnom őket. Az Enemy Soil és Johnson másik dobgépes agybaszása, vagyis az Agoraphobic Nosebleed két egymást követő este, te büdös kurva élet, mint az elektrosokk úgy ráztak. Az Enemy Soil itt élő dobokkal, meg J.R. Hayes a mikrofonnal, aki ma már a Pig Destroyer frontembere. Az is egy kurva kemény este volt Eindhovenben a Bloodshed bulin, de ez se piti. A videó alatt pedig a teljes kollekció.