Underground! Gyanúsan sokszor van leírva az, hogy underground!

2020. január 29. 18:30 - csubeszshuriken

The Wraith - Gloom Ballet (Southern Lord, 2019)

a0169005443_10.jpgMinden ember a jelen elől, vagy a múltba, vagy a jövőbe menekül. Ezért is piszkosul érdekes, hogy az underground egy elég széles rétege most találja meg magának azokat a nyolcvanas éveket, ahol egy sötétebb jövőnek írt zenék terjedtek. A boldog tudatlanságban még talán csak profetikus, de ma már inkább valóságos a dark / goth színtér víziója. Az apokalipszis fantáziának elegánsabb, mintsem, hogy napi rutin legyen, így azt hiszem értem, hogy The Wraith néven miért szeretnék ezek a srácok is oda visszatekerni a VHS kazettát, ahol a punkok feltupírozott temetésekhez öltöztek. 

Akkoriban láttam a Lost Boys című filmet és bevallom nekem is azt tűnt kényelmesebbnek, hogy megharapnak, ezzel pedig bekerülök egy olyan klubba, ahol iskola helyett az örök élet, ami inkább játszik éjszakánként. A Gloom Ballet című album elragadó számait hallgatva is ott láttam magamat táncolni abban az elsüllyedt luxushotelben, a filmben patinás vámpírfészek. Amiről gyermekként álmodtam viszont nem történt meg, így örök élet helyett csak az örök igazság maradt, hogy a Killing Joke a világon az egyik legfontosabb zenekar.  A Lost Tribe frontember Davey Bales is tudja ezt és valószínűleg ezen érzések fogságában énekelte fel ezt a remek lemezt. 

Ami első körben a hangzás terén nagyon magas minőség és csak azután briliáns múltidézés. Elsöprő erejű számok és dallamok, de azt már rögtön az elején hallani, hogy ahhoz a stúdió is kellett, hogy az ilyesmi lemezek közül ez ennyire magasra emelkedjen. Matt Mitchell és Brad Boatright voltak a felvételért felelősek, az utóbbi név pedig simán lehet magyarázat, hiszen az Alaric kettes albumának is ő csinálta a keverését. 

Mennyire könnyű és mégis milyen himnikus, mint rögtön az elején a Ballad of Aeon. A jó refrének a múltból mindent megmentenek és ebben a karcosban klipnóta is hibátlan. A Toil pedig azért is lett nagy kedvenc, mert a billentyűk annyira ízlésesen lekövetik a bársonygitárt, kíméletlen dinamikát, hogy az már simán jobb, mint a rossz szex. Egyenlő tehát Death Cult és Christian Death. Magasztos dallamok, letisztult stílusban és személyes légkörben, egy nagyon képzett és nagyon erős énekessel. Időszámításunk szerint sötét punk rock, de ezen belül is a Pyro definiálja az albumot. Megindító tétel. Míg a Barbed Wire Sober inkább T.S.O.L. hatására valahogy punkosabb, csapatban éneklősebb. Hogy a basszusgitár milyen legyen, azt is kurva jól levették, de a dobok is pont annyit és pont azt ütik, ami ehhez az ünnephez illik. Ez ugyanis egy tízpontos nyolcvanas. A múlt árnyékvilága ártatlanabb. Első lemezes menekülés az időben. 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fmsuicide.blog.hu/api/trackback/id/tr515437330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Underground! Gyanúsan sokszor van leírva az, hogy underground!
süti beállítások módosítása