Underground! Gyanúsan sokszor van leírva az, hogy underground!

2019. szeptember 21. 19:00 - csubeszshuriken

L7 - Scatter the Rats (Blackheart Records, 2019)

a1986780612_10.jpgRengeteg új cucc van, igazából nincs sok idő nosztalgiázni, de Donita Sparks és Suzi Gardner régi bandája mellett mégsem tudok szó nélkül elmenni. A kilencvenes évek legelején az MTV és a gördeszkás videók VHS formátumban, pont olyan zenéktől voltak hangosak, mint például az L7. Dögös csajokból fasza kis garázspunk banda egy olyan korban, amikor itt a keleti blokkban, ezekkel a baszottul új stílusokkal még kurvára nem voltunk eleresztve. Nem láttál ilyen göncökben, nem hallottál így szólni még senkit, szóval bejött ez a négy csaj és amellett, hogy a zenében is horzsoltak, hoztak valami szerethetőt és vadat, egy falat amerikai alternatívát. Sok más banda közt én velük ismertem meg azt az alternatív zenei kultúrát, ami végül határmezsgye lett a punk és a pop, valami új és a régi között. Az első három album tehát abszolút működött, de aztán elvesztettem a fonalat és a kilencvenes évek legvégére a csapat is elapadt és csak most, húsz év múlva tértek vissza, de eredeti felállásban. 

Ami tudjuk, hogy épp úgy jelenthet jót vagy éppen rosszat is, de ez a visszatérés szerintem inkább csak merész és aranyos, meg valahol tényleg tökéletesen nosztalgikus. A nagyon patent és kevésbé ütős számokkal is elég jól összerakva, hogy egyszer-kétszer megpörgetni, simán érdemes legyen. Nekem például mindhárom klippes nóta abszolút adja, Donita hangja tök feldobja a bandára abszolút jellemző hangzásvilágot, Gardner pedig megint írt pár fasza kis rock számot. Mint a Stadium West ezzel a veszett Cramps hatással, de a Burn Baby bájos refrénjében sincs bajom a Blondie féle poppal. A címadó dal motorja meg olyan masszív, hogy azzal még most is simán feldobják a lasztit, így laza húsz év után. Ennyi telt el ugyanis a Scatter the Rats és az utolsó lemez között, de ahol akkor voltak, olyat szerintem most is simán tolnak. Érezhető, hogy semmit sem erőltettek, tuti, hogy ennyi természetesen jött belőlük. A Proto Prototype és a Cool About Easy is tök szórakoztatott, örülök, hogy adtam nekik egy sanszot, még ha nem is kapkodtam el a dolgot a májusi megjelenés után. 

 

Címkék: lemezek L7
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fmsuicide.blog.hu/api/trackback/id/tr9715157792

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Underground! Gyanúsan sokszor van leírva az, hogy underground!
süti beállítások módosítása