Mikor interjút csináltam egy hasonló vonalon mozgó hardcore bandával, ott hangzott el az a válasz, hogy az ilyen zenével nem lehet túlpakolni egy lemezt vagy élőben fél óránál tovább játszani, mert az eszeveszett jajveszékelésből ennél többet úgy sem tud senki befogadni. A poszt-punk felhangokból szőtt alapvetően emocionális megközelítés mellett azonban a crust és sokszor kimondottan a Nausea jutott még erről eszembe. Ez a komor, sötét világ, az aljas, kúszó basszusgitár és a váltott ének is sokszor tök úgy jön le, mint a legelborultabb punk lemezeken. Plusz a csajjal is a fronton, ahogy durván kontrázik rá a másik énekes fazon, a Pigs Off Campus zenéjére szerintem erősen hatott a klasszikus Extinction lemez. 

Meg nyilván egy csomó minden más is, ahogy sok másik általam is kedvelt német banda is, simán olyan vegyes hatásokból építkezett, mint ez a cucc. Acheborn és a Carol villant be, meg a Jeromes Dream és a Heroin, amik azért nem olyan rossz társítások, ehhez a húsz perces bemutatkozáshoz. Amiben megvan az erő és a német nyelv csak tovább erősíti azt a tényt, hogy rostocki Pigs Off Campus elkapott egy saját hangot és ehhez fogott egy jól kikevert hangzásvilágot. A kezdőnóta, a Shuldenberge és a vége, de közben minden másik perce is sírva megkarmolt, reménytelenül tomboló negatív katarzisok ezek. A banda pedig ingyen odaadja a lemezt. Az eszeveszett jajveszékelésért nyilván nem akartak még pénzt is kérni...