Csak a redőny apró lukain át szökik be a fény, sárga és narancssárga csövekben táncol a por, semmi más nem mozdul. Láthatatlan, mint a sugárzás, de a perzselő hőség is lassú gyilkos. Az áthatolhatatlan falak közé szorul, ahol lentről nézek a plafonra, régi árnyékokkal az arcomon. A szobám most, mint a lelkem, ma így hallgatok szobazenét. Amit Marzia hasonlóan személyes hangulatban írt meg valahol Bolognában, ahol az otthona szolgált egyébiránt stúdió gyanánt.
A hőségről nekem mindig elnyűtt western hősök jutnak eszembe meg az a fajta málhás metál, ami epikus árnyékot rajzol a semmi közepén a végtelen homokra. Szóval a Sisters of Darkness című lemez abszolút szinkronban van azzal, ami bejön ilyenkor zeneileg és ráadásul ez a nehéz album valóban abszolút személyes jellegű. Amit az olasz crust punk színtér dobosa és gitárosa - Horror Vacui, Kontatto, Campus Stermii - nagyjából két év alatt hozott össze, mert ez a lány azt érezte, hogy a metál nyelvének kreativitásával és sötétségével tudja kifejezni mindazt, amit abban a világtól elválasztott barlangban megél, ami tele van az érzéseivel. Elegáns magányban szól tehát a heavy és doom metál. Mély, drámai és epikus tételek, melyek közül nekem az első és az utolsó jött át a leginkább.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.