A Spiritual Cramp hozott ki tavaly két olyan cuccot is gyors egymásutánban, amiket hónapokon keresztül egyfolytában imádtam. A hatások tekintetében nem voltak kérdések, mert a kaliforniai srácokat egyértelműen a The Clash csinálta meg, de erre az alapra tudtak pakolni egy olyan poszt-punk hangzást és érzést, amitől bársonyba bújt a stílus. Az Institute hátszele ennyire talán nem direkt, de a Readjusting the Locks is egyértelműen hetvenes évek flashback. Épphogy rátaláltam a Subordination című előző albumra, már szinte kattinthattam erre az újra és szerintem jól tettem, hogy rámentem. Adja, hogy megint ennyire flegma. 

Remélem egyszer az indigókék trapper farmer is visszajön, de addig viszont az is tök bejön, ahogy a huszonévesek újrafűszerezik a hetvenes éveket. Mint az Institute is, nyilván egyrészt hódolatból. Másrészt meg azért, mert az érzés érzést szül és ami bennük megszületett, azzal már jól be lehet lakni egy próbatermet. Ahol jó erős a Stooges szaga, de ezentúl is beledobtak még pár dolgot abba a kalapba és ettől kicsit még érdekesebb a sztori. Ugyanis a Mon Cherie címe francia, de inkább angol módra horzsol, jól hozza a korai brit punk'n'roll hangokat. Meg minden úgy is lett kikeverve, hogy olyan nyersen szóljon, ahogy ez a műfaj született. Amikor gyűrött fejű emberek a legolcsóbb cuccokon nyomták, éppen ahogy jött. Ez a recept pedig most is bejön,  mert nem hiszem, hogy sokat gondolkodtak a Roll Music című számon, vagy a kedvencemen, ami simán a Can't See Nothing. 

Szóval megvan a lendület, marnak az akkordok, de vannak ezek a poszt-punk felhangok, amik kurvára feldobják a lemezt. Így születnek a Shangri-La szerű slágerek, meg a köpködős költészet filmzenéje, kibaszott színes képek nélkül. Amikre addig nincs is szükség, amíg vannak olyan okosságok, mint Dazzle Paint, mert ahol a punk penge, ott a zene mindig elviszi a balhét. A Fooled Again meg New York Dolls, vagyis ahogy az elején írtam, az Institute tényleg végigszánt a hetvenes éveken. Minimalista, flegma cinizmussal. Zaklatottan karcos Iggy Pop torokkal. Hozzá hamisítatlan angol tüskefejű fintorral. Provokatív hangulatban, kreatív tünetekkel. 

Szóval a punkra ne panaszkodjon senki, amíg olyan bandákat lehet feltolni, mint a Cruelster, az Uranium Club, a Hank Wood and the Hammerheads, a Geld, a Negative Space vagy éppen ez itt. A texasi Institute abszolút korrekt, nagyon patent kis banda. Örülök, hogy elkaphattam...