Nincs mindig új a nap alatt, de kicsit régebbről van, ami kimaradt. Októberben kezdtem csinálni a Macskát és akkor olyan a zenék tolongtak, amik azokban a hetekben jöttek ki és kaptak el. Aztán tegnap mikor megpörgettem a tárat, hogy lecseréljek a lejátszómon párat, szaladtam bele a Stimulant és a Water Torture közös lemezébe, ami tavaly májusban szabadult el valamikor. Nem is értem, hogy hogyan kavarodhatott ki a képből, mikor a legjobb noise / grind akasztás, amit mostanában hallottam. Mondjuk Stimulant két éve egy bemutatkozóanyag végett, Water Torture meg alapból, de mindkét banda megcsinált párszor korábban is. Egyébként meg mindkét név mögött ugyanaz a két fazon van, szóval meglepődni azon, hogy ugyanúgy nyúzzák az arcom, nem nagyon lehet. 

Én mindent meghallgatok, de legalább egy nap egyszer kell, hogy elmenjen a fejem. Ez a fajta belső igényem pedig megkapta a törődést rendesen. Mert az új split vitte szanaszét, de nagyon durván. A Stimulant rohadtul elkapta ezt a vastag, combos hangzás, kegyetlen brutalitással játsszák ki a gyors részeket és játszanak a fékkel, amit behúznak és besúlyosodnak. Sokszor tipikus powerviolence stop és go, de az irritáló sípolás helyett, itt inkább a gépek ütnek nagyot. Kurva jó ez a kattogás, sikálás, miközben sikít a téboly, a jól kiválasztott sampler kombinációk sokat hozzátesznek a dolog agresszivitásához és ízéhez. Szóval gyilkosság szorozva tizennéggyel, aztán pincemélység és cibálás lefele a sötétbe. Water Torture ugyanis az aljas belassulás útján, sludgeviolence monoton fojtogat, bizarr zajok és zörejek, itt sincs más csak archalál. Kicsit, mint a Man Is The Bastards, csak Thomas hangja más, de a basszusgitár például kottára hasonló. Lehet kapaszkodni tőle rendesen. Ezer százalék extrém cucc. A hideg kiráz, de tényleg.