Húsz évvel ezelőtt öt forintot sem tettem volna arra, hogy egyszer ezt fogom írni. Még tíz évvel ezelőtt is csak ízlelgettem, de azt hiszem akkor már éreztem. Ma pedig már ki is merem jelenteni, hogy számomra David Bowie az, aki egyszer minden idők legjobb előadóművésze lesz. Fel kell nőnöm hozzá, kellenek az évek, hogy értsem hova nyúlt és mit érintett meg zenéjével ez a nagystílű a fazon. Lemmy vagy néhány másik ikon apaként szólított meg, mint vagány és bölcs öregek hagytak rám frappáns sorokat, de Bowie inkább egy barát, akit egész este hallgatok, ő amúgy sem tudott megöregedni. Viszont még mielőtt belezuhannék egy súlyosan túlcsorduló és grafomán önkielégítésbe, inkább csak legyen itt ez az öt plusz egy dal. A legnagyobb kedvenceim a sok másik kedvenc között. Emlékül a legnagyobbnak. Aki három éve kiadta az utolsó tökéletes albumot, aztán hatvankilenc évesen átlépett a kapun.