Hat óra előtt keltem, akkor pillantottam meg, hogy odakint hull a hó. Kitártam az ablakot és hagytam, hogy a csípős, friss levegő új életet leheljen a szobámba. Még nem jött fel a nap, így az utcai lámpák sárgás fényében néztem az elsuhanó pelyheket, aztán eszembe jutott, hogy csinálok egy jó forró kávét. Mézzel iszom és kis fahéjjal a tetején, szeretem magamat kényeztetni. Mikor megittam, belebújtam a bakancsomba, lementem a ház elé és elkezdtem lapátolni a friss havat. Örömmel habzsolta tüdőm a hideg levegőt, boldog voltam, hogy elvégzem a férfi dolgát, ropog a cipőm alatt é harsog a lapát. Alig gondoltam az utolsó, Suicide Euphoria című PISSGRAVE lemezre, tényleg minden jó volt. Aztán feljöttem, átléptem a mamuszomba és belefutottam az Euthanasia című számba, az pedig mindent megváltoztatott.

Mindenből, ami bizsergető, huncut és nagyon is emberi, hirtelen átváltottak embertelenbe és beleremegett a kis lelkem. 2015 nem most volt, pedig a philadelphiai banda már akkor is durva volt, de úgy fest még ahhoz képest is sokkal torzult és betegedett az állapot. Ezzel a közel négy perccel a nyakamra varrták az össze koporsószöget ezzel a megveszekedett állattal. Szóval most kezdhetem elölről felépíteni az egészet. Maradt még a tegnapi gyömbérteából, amibe pici mandarin gerezdeket áztattam, gyújtok egy illatos gyertyát és talán tornázom egy picit. Meg volt az a természetfilm, amit a múltkor félbe hagytam a vörös petymegekről, azt fogom ma befejezni. Édesburgonyát pucolok, gondoskodom magamról és persze felhívok valakit, akinek elmondom, hogy szeretem. Nem is értem, hogy mindezek után mégis, hogy várhatom ennyire az új lemezt. Posthumous Humiliation címmel március 1 - én a Profound Lore gondozásában. Ráadásul ezzel a borítóval! Miért?