Körülbelül két éve lehetett valamelyik kis hazai fesztiválon, amikor azon elégedetlenkedtünk, hogy most mindenki d-beat, meg az ordenáré zajos csörömpölések mennek, de egy jó powerviolence  banda úgy hiányzik a magyar színtérről, mint egy falat kenyér. Ehhez a beszélgetéshez képest csak egy kicsit később aztán két királyság is helyre rakta a dolgokat. Elsőnek Dispolgár, aztán meg NAURU szedte szét tavaly az arcomat.

Az első kislemez egy kicsit ravasz, de főleg türhő paraszt cuccos lett. Vegytiszta erő, súlyos mint a névválasztás. Nagyon sajnáltam, hogy szeptemberben nem jutottam le Veszprémbe megnézni őket is. Viszont most Győrben meglesz a pacsi és az új anyaggal csak növekszik a várakozás. A súly azonos, de a hangzásban van valami változás. Lehet, hogy csak én hallom bele mindenbe, hogy Dead In The Dirt, de mintha a gitárokon egy ilyen irányba lenne elmozdulás, a gyors és lassú részek nem csupán tipikus powerviolence témák, szerintem trükkösebb a dolog attól, hogy kicsit komplexebb az egész. Ez viszont nem az a zene, ami zene és nem az a nem zene, amit nagyon elemezgetni kellene. Csak pörköld oda, azt megpörget. Zenekaros fotó fentebb amúgy meg a legnagyobb!