Mark Lanegan nem új, inkább csak egy régi vágású faszi, aki a bús, kissé patetikus dalokat szereti és ezért olyasmiket is ír mindig, mint a nagyon magányos, nagy amerikai dalszerzők. Ehhez képest a tavaly megjelent Somebody’s Knocking cìmű remek lemez egész vidámnak hatott és az ősszel megejtett budapesti koncert is fasza volt. Aztàn a tag hazautazott és télen megint ìrt egy albumot, mely az új szàm alapjàn visszakanyarodik a szerző eredeti stílusához, a korai lemezek hangulatàhoz. A Straigh Songs of Sorrow màjusban jelenik meg. A Skeleton Key pedig az első publikus hétperces.