Az első három lemez borítóján kékre festve ő pózolt, ezért is volt furcsa, hogy hiányzik az arca a Ginger című új album videoklip sorozatából. Szóval két éve még Brockhampton, most meg valahogy más dolga lett, abból van most szólólemez. Az Emmanuel összesen hat szám és az érzések teljesen vegyesek, mert nem tudom még, hogy párat hova tegyek, de a címadó dal és a videója, az szerintem kegyetlen és nagyon durva. Eleve, hogy az alap két hangból van összerakva, csak gyomorbasszus van a dobra tolva és még így is annyira zene lett, hogy vagy háromszor biztos megállt bennem az ütő. A szöveg szakad szét a dühtől, nem bujkál be a zene mögé, inkább felrappeli magát a vénákon, azt pörget egyet a csávó az agyadon. A képi világ is nagyon komoly. Rád telepszik, mint egy Rust Cohle monológ, kajak kiráz tőle a hideg. Pedig Ameer Vann csak egy új sulis, szinte ismeretlen gyerek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.