Sajnáltam, hogy nem tudtam megnézni őket az Aurórában, mert a Soul Glo már első ránézésre is elég furmányos bandának tűnt. Az Untitled című '16-os cuccuk is totális diló, ami szanaszét robban a furcsa ötletektől és a csavaros, neurotikus hullámoktól. Mint a nagyvárosi élet, ez is egy olvasztótégely, ami zeneileg számtalanszor vált kiszámíthatatlanná és talán ez benne a legjobb. Hogy a hardcore-punk nyílegyenes energiáival, de spontán formálja a stílust. Térdig a huszonegyedik században szerintem az meg tök normális, hogy alapnak Bad Brains, trükknek meg Death Grips. 

Bár pont a napokban rakott rám az egyik haverom egy kajak béna Death Grips kópiát, ahol a szövegek szintjén is egyfolytában a "real nigga" formát nyomták, ami kurva unalmas volt, szóval kicsit megijedtem az albumcímtől. A dolog azonban hamar lecsengett, mert a színezettől függetlenül ez mégiscsak egy kapkodós, hadarós, rángatódzó, rugdalódzó punk lemez, ami többnyire gyors és nyers, mint a disznó. Amikor rap, az meg olyan, mint a Brockhampton, lassan szívja be a levegőt a szubbbasszus, jövőbe látó zajos cucc. Amiről most valahogy lemaradt ez a new wave / screamo áramlat, ami a fent említett utolsó albumon még faszán meg tudott lepni, meg tudott hintáztatni, de a változatosságért nem akarom őket hibáztatni. Nekem adta ez az anyag, hírét kell vinni a jó dolgoknak...