Volt az a bábu a kilencvenes évek végén, futtában láttam párszor a Flat Beat klipet és ezzel be is volt fejezve. Mr. Oizo nagy szöget nem ütött a fejembe. Szóval mikor láttam, nagy jelentőséget nem is tulajdonítottam annak, hogy a Wrong Cops mozi és a DJ akinek lesasoltam egyszer egy videóját, valamilyen kapcsolatban állnak. Igazából miután láttam a filmet, csak utána olvastam el mindent. Hogy Mr. Oizo valójában Quentin Dupieux, aki nem csak zenei producer, hanem filmrendező is. Aki Marilyn Manson bátyánkat játszatja a filmjében, amit szintén csak akkor vettem észre, mikor az első jelenetben előkerült.

Nem voltak előzetes információim tehát, csak lapozgattam mit kellene megnézni este és így szaladtam bele a film előzetesébe. Amiből kajak lejött, hogy valami nagyon kifordult, kitekert dologról van szó és a Wrong Cops nem is okozott csalódást. Elég beteg és épp ezért igazán szerethető kis bársony egyszerre. Az a szőrös valami, vagy valakik, akikhez álmaidban szívesen odabújsz. Sztereotípiák és rendőrsztorik néhány elég degenerált csavarral és kurva jó zenékkel. Nem gondoltam, hogy Mr. Oizo keresztezni fogja az életemet még egyszer, de ez a film lett az ő nagy visszatérése számomra. Még ha előtte is nyomott már ki pár mozit - ezekre is érdemes rákeresni - de nekem ehhez volt először szerencsém a Flat Beat nagy sikere óta. Nem tudom, aztán lehet mindenki látta és szétvisította magát ezen a filmen, de gondoltam kidörzsölöm ide, ha már én elővettem újra és közben még a hétvége is csúnyán a kanyarban dübörög. Nekem ütős volt minden előzetes füles nélkül belefutni.