Én csakis a változatosságban hiszek. A Shabazz Palaces pedig egy meglehetősen különleges együttes. Valószínűleg az űrhajó először a kongói dzsungelben szállt le és a másokkal való találkozás egyáltalán nem lett végzetes, viszont új tudást hozott, ami Afrikából az afrikaiak halhatatlan lelkével…

Békeidőben is megcsinálhatták volna, de lehet, hogy korábban már volt is szó róla, csak a karatén para üres percei még ráerősítettek, hogy beinduljon ez a FREEJACK néven futó kétszemélyes projekt. A kiötlői eléggé ismerős emberek, az egyikük ugyanis a Tizedes (Tizedes), a másik meg a Sas (Szakály…

Az internet ma már lehetőséget ad, hogy minden egyes banda, mint egy soha el nem csendesülő áradat, azonnal elérhető legyen. Ez a kényelmes világ pedig kurva sok mindenkit életben tart, rengeteg a jól felszerelt zenekar, akiknek már az indulásnál három online fóruma, kiadója van. Talán ez a nagyon…

Ha már a múltkor volt Shelter és tegnap ITT Racetraitor, akkor ma legyen fókuszban a 108. Novemberben ugyanis a Songs of Separation album huszonöt éves jubileuma végett a legendás banda ismét fellépett, méghozzá hazai pályán és úgy négy-öt év csend után. Pár éve még volt néhány buli, de ezen a téren…

A Deathwish Inc. európai kistestvére, azaz a francia Troatruiner Records huszonnégy óra alatt két korrekt videót is feldobott. Az első, az alig két hete megjelent Pudeur című harmadik FANGE lemez egyik száma, ez a Cafard Céleste. Kétszer már próbáltam összebarátkozni a nyolc számos lemezzel, amit…

A Sacrificial Cake sem mostanában jelent meg. Jarboe szólókarrierjének második nagylemeze, ahol a rá jellemző eklektikus vonások már határozottan túl voltak azon a Swans fanatizmuson, ami az énekesnő életében a nyolcvanas éveket kitöltötte. A Sacrificial Cake után tizenöt évvel később a The Men című…

Párszor már leírtam, hogy számomra is meghatározó a Burn The Idol Of White Messiah album, plusz azt is, hogy mennyire jó fejek voltak, mikor a Racetraitor és a SECT együtt játszottak Pesten. Viszont, hogy ne csak a múltból álljon az élet, a Racetraitor sztorihoz azt is hozzá lehet tenni, hogy a 2042…

A chicagói Oozing Wound itthon nem túl felkapott banda, pedig már négy kurva jó albumon is túl vannak, amik teljesen tébolyult, de zeneileg nagyon korrekt, innovatív metál cuccok. Thrash, space, sludge és noise, de egy regressziós hipnózis legmélyebb szintjén, egyenesen valami füstös próbateremből,…

Azt hiszem múlt héten csütörtökön láttam meg és már majdnem elvesztettem a fejem, de végül kivártam, hogy eljöjjön az ideje. Most minden nap futni megyek és az erdei ösvényeken hallgatok meg esténként egy új lemezt. Elhagytam a romos pihenőhelyet, ott ahol a kiirtott akácos helyén most ismét sűrűn…

Egyszerűen képtelenség minden jó cuccba beleszaladni, szóval sanszos, hogy legalább annyi jó bandáról fogok még lemaradni, mint amennyi pók észrevétlenül belemászik éjszaka a számba. A számtalan veszteséggel szemben viszont ma szerencsém volt, mert Attila posztja pont elkapott, így a Rato Triste új…