Pont tegnap néztem meg a A Platform című filmet, ami kegyetlenebbnél kegyetlenebb jeleneteket rendel alá az üzeneteknek, hogy sehogyan sem működik. Egy függőleges börtönvilág különböző szintjein át mutatja meg, hogy az adott hierarchiában hogyan reagálnak az emberek a közös javak elosztását illetően, illetve akkor, ha nekik már semmi nem marad. Dermesztő és szégyenletes tükröt tart. A kapitalizmusban valakik mindig elvesznek és közben másokat mindig megfosztanak. A túlélésért folytatott verseny és a sérelmek tömkelege az együttérzést felülírja és úgy tűnik, hogy már csak kontrollal, vagy a kontrollnak nemet mondó erőszakkal lehet mindezt megállítani. A kommunizmus sem működik, mert az ember mindig elbukik. Velünk kéne, hogy pusztuljanak a rögzültségeink, máskülönben új dimenzió nem fog tudni megszületni. 

A Thou és a The Body is ennek a kétségbeesett történetnek, drasztikus üzenetnek dedikálja a lemezeit, így számomra egyértelmű a zene és a film közötti párhuzam. A filmet tegnap láttam, míg az elmúlt pár napban épp az említett bandák egyik közös koncertjének anyaga pörög, amit két éve még a Roadburn fesztiválon vettek föl. Everyday, Things Are Getting Worse. Az anyag csak részben támaszkodik a You, Whom I Have Always Hated album számaira, vagyis ez egy csak az alkalomnak szóló speciális szett volt. - Amúgy korábban is fent volt, de a zenekarok bandcamp oldalán most újfent megjelent, mert ez korrekt támogatási lehetőséget teremt. - Az elmúlt években nekem egyébként mindkét banda abszolút meghatározó. Ők is mindent alá rendelnek ugyanis az üzenetnek. A zenéjük leginkább ettől rettenetes.