Én csakis a változatosságban hiszek. A Shabazz Palaces pedig egy meglehetősen különleges együttes. Valószínűleg az űrhajó először a kongói dzsungelben szállt le és a másokkal való találkozás egyáltalán nem lett végzetes, viszont új tudást hozott, ami Afrikából az afrikaiak halhatatlan lelkével elutazott. Alice Coltrane, Bennie Maupin, Oneness of Juju és a Sun Ra kozmikus perspektívái segítenek a tervezésben, hogy a Shabazz Palaces zenéje olyan legyen, mint egy szépen csiszolt drágakövet ábrázoló csillagkép a fekete égen. 

Nagyjából két éve ismerkedem a duóval, amikor is a KEXP videócsatornának köszönhetően belefutottam abba a fellépésbe, ami elhozta a szerelmet. Akkor épp a Quazarz: Born On A Gangster Star lemez számaival nyomultak, én szépen meghallgattam és leraktam az arcomat kicsit pihenni. Ennyire szokatlan hangokból építkezni és a zenéhez ilyen absztrakt úton közelíteni, tudomáson szerint ugyanis eddig nem volt szokás. Minden, amit a hetvenes évek óta ismerünk, az itt olyan hangzásba van csomagolva, hogy az majd csak ötven év múlva lesz a fülünknek barátságos. A jazz, a soul és a funk is abszolút klasszikus, de ez a két fazon tényleg úgy vezeti elő, mintha rájuk nem hatna a gravitáció. Szóval én már túl vagyok négy asztrális és misztikus utazáson, de most itt az ötödik lemez, melynek a címe The Don of Diamond Dreams lett. 

Az első publikus tétel, azaz a Fast Learner pedig teljesen olyan lett, mint amilyet egy Shabazz Palaces rajongó megérdemel. Robothangok a tengerparton és időtlen bölcsességek, mint kis semmiségek a halkan dúdoló napkorong fényében. Igazán pazar dallamok. Ellenben, amikor kijött az egész lemez, valahogy nehezebben kezdett menni minden. A Black Up és Lese Majesty anyagokhoz képest nem éreztem azt a meglepetést, amit egyből szoktam. Az Ad Ventures, a Wet és még a Chocolate Souffle is elég visszafogottak. Szóval párszor neki kellett, hogy fussak, mire rájöttem, hogy én be vagyok oltva a modern hip-hop trendek ellen és a srácok most elég sok ilyen klisét elsütöttek, persze a saját szájuk íze szerint. Aztán valahogy a Bad Bitch Walking és a Money Yoga is lassan működni kezdtek, csak át kellett kódolnom magam. Ishmael Butler másik útközben megismert, régi hip-hop projektje - Digable Planets - illetve a két Shabazz Palaces tag Knife Knights nevű felállása - itt Erik Blood kultuszfigurával hármasban - nagyon magasra rakták a lécet. Akár csak a technikában sokkal gazdagabb másik négy lemez, de azért ezt is megszerettem. Még ha most olyan messzire nem is lőttek ki az űrbe. A klipjeiknek viszont továbbra is nagyon kellemes a hangulata, ezek tényleg teljesen elszállt afrikaiak.