Ha engem kérdezel, én őszinte leszek és megmondom a frankót, hogy azért szar ez az oldal, mert kurva kevés az olyasfajta thrash, ami járványok idején is teljesen szét, vagyis tökre összeszed.. A tornádó metál amikor penge, engem mindig visszarepít az időben oda, amikor először le lett rúgva az a kibaszott gyerekszoba. Lengyel Takt kazettákon sorakoztak a polcon az Anthrax, Napalm, M.O.D. és Suicidal Tendencies albumok, én meg csak pislogtam a sapkám alól, hogy mennyi erő van ebben a zenében. Ezek tehát azok a megkerülhetetlen előzmények, amik nélkül egy új Verbal Razors lemezről azért elég nehéz lenne beszélgetni, ez ugyanis megint csak vegytisztán a nyolcvanas évek legjobb pillanatit idézi.  

Négy és hat évvel ezelőtt már volt két pazar nagylemez, azokat is jó sokat pörgettem, mert piszok energikusan játszanak. Ez is olyasmi crossover reneszánsz, amiben kurva sok szeretet van, így a By Thunder and Lightning is egy szigorúan elköteleződött anyag, avagy sörpermetben megpörgetett trógerlomb szaga van. Nem hiába, hogy a legendás Exodus számról nevezték el a franciák zenekart, ami a korai Anthrax lemezekre is ugyanúgy hajaz. A számok sokszor egészen dallamosak, de aztán mindig váltanak és jönnek a nagyon kemény őrületek, mint amilyen a We Are Rats és a Riot is. Ez sem az a cuccos különben, amit nagyon kellene elemezgetni. Középtempós és sokkal gyorsabb D.R.I. worship, ahol kurva jó az ének. Ha éled, ahogy a Crippled Fox, az Iron Reagan és a Power Trip is szeret téged, akkor ezzel is otthon leszel. Garantáltan fukszos karantén thrash! Ha vége van ennek az egész szarságnak, én gondolkodnék egy Verbal Razors koncertben egyébként, nyilván az új albummal majd ők is megindulnak.