A földért sikító, állat és környezetbarát daráló, már huszonöt évvel ezelőtt is. Az elejétől kezdve ezt nyomják, a mondanivaló mögött sorakozik fel minden más, ami jellemzi ezt a zenekart. Zeneileg is nyilván azért van túltolva, hogy tükröt tartson az abszurditásnak, amiben mindannyian élünk és tenyésztjük a halált. A Cattle Decapitation idén felvette a hetedik lemezt, melynek címe Death Atlas és a jövőhét pénteken jelenik meg. A The Unerasable Past című tíz perces, monumentális kisfilm és dal pedig ezt előzte meg, arcod leszakad promóció. A zenekarral hosszú évek óta együtt dolgozó - minden borítójukat ő festette - Wes Benscoter első videoklipje olyan, amiben minden benne van, amit a zenekar eddig el akart mondani. Az emberiség valójában homokvihar, végigsöpörnek az időkön az apró porszemek, nem hagyunk mást örökül csak pusztulást és utánunk sem marad más, csak élettelen emlékműveink. A mitológiánk porig ég és befeketedik.