Hangulat kell hozzá, hogy végig tudd hallgatni, szóval olyan időt kell hozzá elkapni, ami nem körbe, hanem befelé ketyeg. Napsütésben nem akartam kirakni, a Caligula ugyanis nem akkor fog aratni, amikor a naplementés, narancssárga boldogságokat lefényképezik. Pont Einstürzende Neubaten, The Jesus Lizard és Godflesh lógókat méreteztem matricának, mikor ezt ma másodszor meghallgattam és teljesen nyilvánvaló, hogy Lingua Ignota is épp úgy kilóg, mint a megnevezett kísérletezők is a maguk idejében. Ezt sem kell, de nem is lehet valamihez hasonlítani, mert annál sokkal távolabb van és abszolút egyedi. 

Kockázatos egy ennyire meredek zenei mozaik, de valószínűleg pontosan attól működik, hogy ilyen sokféle rétegben rakódtak le a hatások ebben a nőben. Olvastam, hogy a templomi ének egészen gyerekkorától része volt az életének és az információ egyből meg is magyarázta, hogy ez nem is feltétlenül csak a Dead Can Dance hatása, pedig a Lisa Gerrard párhuzam nekem gyakran beugrott. Neofolk, de sokszor a Swans elsöprő érzelmi orkánjainak erejével, csak itt jó pár The Body lemezt is meghallgatott, aki felhangszerelt. Jelen van az ipari zene, meg a nyolcvanas évek korszelleme, de Kristin Hayter egy misztikus, így hangja mindig túlszárnyal a határokon. Emelkedett és az opera peremvidékén tévelyeg, ezért hasonlítják sokan Diamanda Galás énekesnőhöz is, bár szerintem inkább úgy cserkészett be és úgy vadászott le, mint egy Jarboe fohász és egy Jarboe átok. Mikor megvadul, nem áll messze a black metáltól, norvég széllel jön a végítélet. - Érzésben legalábbis ez megy. - Tizenegy számban keveredik a kietlen nihil és a magasztos könyörület...

Holnap pedig Budapestre is eljön ez az őrület - nyilván Rómára és a megölt császárra utal a lemez címe - egy új helyen, vagyis lent a Lärmban lesz a koncert, ahol a Lingua Ignota előtt az UEUM melegít be, szóval gondolom valakinek majd megint drótok lógnak ki a szájából és absztrakt zajokból érnek fel a plafonig. Elég ígéretes estének nézünk elébe, ITT a koncert hivatalos eseménye.