Divat új bandákat az egekig magasztalni, míg a régi nagyokat meg folyamatosan fikázni. Ilyen véleményt is olvastam a napokban, pedig szerintem sokszor pont fordítva van. Szóval egyből el is gondolkodtam azon, hogy mennyi értelme lenne úgy a punknak, ha nem lennének bandák, akik saját ízük szerint játszanak újra a kis klubokban mindent, alkalmanként akár harminc vagy ötven embernek. Nélkülük ugyanis meg lehetne baszni az egészet. Részemről pedig tényleg hatalmas hiba, hogy az új Amygdala lemeznek még nem volt itt fóruma. Az Our Voices Will Soar Forever című cucc ugyanis már májusban kint volt és persze hallgattam is, de annyira csak most kapott el, hogy itt is nyíltan agitáljak az ügyük végett. 

Horzsolnak és fojtogatnak. Sikítások, ahogy harapnak. Mert ahol már mindent eljátszottak, ott az arányokkal még mindig nagyon jól lehet játszani. A témákban pedig ott vannak a zenészek érzései, amik ez esetben is kurvára átjönnek, ebben az elég változatos zenei környezetben. Semmit nem pakoltak túl, de átfut vagy tucatnyi árnyalat. A Born Into Abuse például egyből durván megtámad, míg a Why Can't I Heal? inkább összeomlik. Jó ez a tiszta gitár kontra Catharsis hatás kontraszt, nagyon tetszenek végig ezek a teljesen végletes megoldások. Az album első felén a viharosan rövid számok, majd három szívszakítóan hosszú és szomorú lélegzet. Screamo hatások keverednek a metállal és poszt-hardcore felhangokkal, tipikus középtempós taposásokból a legérzékenyebb területekhez.

Jajveszékelésből az állatba, állatból a megsebzettbe. Bianca Quinones nagyon szépen kiénekli, vagy keserű dühvel elüvölti, de a két gitáros is nagyon érzi, hogy mivel lehet éreztetni és véreztetni. A texasi banda ugyanis aktív véleményalkotó  és a bántalmazottak mellett kiálló, támogató szerepre törekszik saját közegében. Érdemes tehát utánuk is olvasni és realizálni, hogy nekik miben segít a punk és ők a szavakkal, hogyan próbálnak segíteni másnak. Szerintem nagyon fontos gondolat például, hogy a társadalom által megbélyegzettek is eleve bántalmazottnak számítanak, párhuzamosan azokkal, akiket bántanak a négy fal között. Bizonyos értelemben ugyanis valóban nincsen különbség.