Sokáig nem hallgattam ilyen szintetizátoron lefuttatott és eképpen zaklatott dolgokat, de most változás van, szóval gondoltam szólok. A Harakiri Diat videócsatornája ugyanis rommá babonázott és a nyolcvanas évek poszt-apokaliptikus zenéje, egy csavarral a jövőből visszatérve fúrt durva lukat a szívembe. Én is a Szárnyas Fejvadász egyik gyermeke vagyok és már régóta várok egy kis költségvetésű science fiction képkölteményre, aminek olyan lesz végre a zenéje is, mint Roy és Pris legvadabb álma, egy sokkal embertelenebb világban. A LEECHES két új kislemezét pedig azonnal ajánlanám is valami ilyesmihez.  Bár a Swollen Moon és az Unknown Objects önmagukban is képesek megpörgetni a képeket, szóval csak hunyd le a szemed és nyomj egy play gombot. 

Két külön koncepció, de mind a kettő elég jó. A géphangok ellenére, egyénként is sokkal több szenvedéllyel, mint amennyi kétszáz kiégett közértesbe összesen sem szorult. Nem túl nyomorult és nem túl bonyolult, abszolút táncolható témák, tele romantikus felhangokkal, mintha játszana valaki a stúdióban, a régi számológépes órámmal. Az Unknown Objects egyébként a komolyabb, arrogáns és elegáns fricskák egy időkapszulában. A jövő igazából csak a múlt rabszolgája, mert UK Subs az isten a cyberpunkban. 

A Swollen Moon második számánál meg az öreg Falco jutott eszembe, mert szerintem frankón ilyesmi számokat írt volna, ha olyan drogokat tudott volna beadni nyakba, mint amilyeneket a Robotzsaruban szúrtak. A dobgépek egyre szomorúbbak és egyre sötétebbek a képletek. Zaklatott és epikus végletek, ahogy a Nuclear Neurosis és a Rejected By The Biosphere elhagyja a földet, de előbb még téged is kiűz önmagadból. Jó mélyre hangolt, izzó feszültség és elektronikus káosz Göteborgból. Képek és víziók a jövőből. Előrendelni már simán lehet, aztán majd meglátjuk mit hoz 2036 és 2037...