Futballmezes New York hardcore. A Leeway koncert után mondjuk kedvet kaptam, de az utóbbi időkben nem sokat hallgattam ilyesmit. Az ezredforduló környékén viszont rengeteget,  mert amikor még drogoztam és bandázgattam, valahogy ez a keménykedős vonal sokkal közelebb volt. Viszont ritkán, ha néha beleszaladok valamibe, bevallom kibaszott nagy nosztalgia. A District 9 is ahogy hallgatom, zeneileg kurvára össze van rakva, szóval rámentem és ezt toltam egész délelőtt. Bekattanni meg egyébként úgy kattant be, hogy a legfaszább videócsatornára most került fel az a tavalyi koncert, amit a This is Hardcore fesztiválon lenyomtak. Szóval gondoltam ide is kipattintom. 

Az szerintem nagyon rendben van, amikor alkalomszerűen előkerülnek ezek a régi arcok és a régi nevek, aztán játszanak valahol egy nagyot, ahol többen meg tudják őket nézni. Ezért a buliért is simán megérte összeállni, mert igazából rohadt jól meg vannak írva ezek a számok és ez a Cezar gyerek még mindig hatalmas gitáros. A Schoolahardknox Revisited második fele is élőkkel van tele - ahol Dick Ta Life még óriás haverként van felkonferálva - és ahhoz képest szerintem, tavaly ott volta, ahol a fénykorukban. Érdekes visszamenni az időben, ahol a beatdown mellett jól megfér a groove és frankón mozogsz tőle, mint a higanyszál, csak lazán. Az, hogy részben latin-amerikaiak ezek az arcok érezhetően hozzádobott a dallamokhoz. A koncert legvégén meg a színpadkép is olyan lett, amilyen régen volt, nyilván mikor a Payback szólt. Megapenge hardcore téma, kajak el is gondolkodtam, hogy a Madball helyett annyi más banda is felpöröghetett volna, mert jobbak voltak, de azok egy idő után inkább feloszlottak. Na de nem szaporítom tovább, itt az említett koncert és alatta a klasszis kislemez.