A régi horrorfilmeket sokkal jobban szeretem, mint a black metált. Elsősorban ezért gondoltam, hogy írok róla. Ennek az albumnak ugyanis valóban van egy ilyen - elvonatkoztatott - gyertyatartós, lidércnyomásos hangulata. Másodsorban meg azért, mert mindenkinek van szar napja. A rosszban pedig az a legjobb, ha indokolatlan, mert pont ettől lesz életszerű. Az emberszerű lét is abszolút irracionális. Észérvekkel képtelenség lekövetni, hogy mondjuk egy gyilkos hogyan jut el a késig. Épp ezért a filmekben is akkor kapod a legdurvább sokkot, ha nincs előtörténet és mindenféle flashback, csak maga a tett és a brutális következmény. Mert ebben a formában az már a valóság maga.

Én pedig továbbra is furcsállom a dolgot, hogy a hasonló zenei projektekhez még senki sem készített egész estés filmet. Pedig az Obscuring Veil albuma is megérdemelné a képet, amit a zene feketében és fehérben már tökéletesen megfestett. A koncerteken nem igazán tudok komolyan venni egy ilyen zenekart tudom ellentmondás, egy színpadias stílusnál - de a lemezverzióhoz igazított vizuális élmények ez esetben mondjuk kurvára érdekelnének. A Fleshvoid to Naught lemez ugyanis ebben a világban mozog, jó érzékelhetően leheli a gonoszt és elég patetikus ahhoz, hogy oltárra emeljen egy torz katarzist. 

Az pedig szintén a lemez mellett szól, hogy a korai Hellhammer és a gótikus Celtic Frost rajongóit is meg tudja szólítani, vagyis inkább lassú és borús, nem darál be egyből norvégul. Még a harmadik szám sem, bár ott lesz néhány gyorsabb beijesztés, de hosszútávon nem ezzel akarták fenntartani a feszültséget.  A nőnemű lidérc fátyolos hangja, az okos billentyűk, effektek és az absztrakt átvezetések adnak az egésznek egy nyomasztóbb hangulatot, mint amilyenek a vásznon például az olaszok. A klasszikus olasz horrorok. Ezért jutott eszembe az Altar of Perversion is, mert a szintetizátor hasonlóan filmszerű, de ugyanakkor visszafogott.

Mindkét hosszabb részben, melyeknek Do You Want to See the Knife I Used és Spirit Me Away, O Murdered Star lett a címe. Mellettük két rövidebb tétellel, amiket inkább felvezetésnek éreztem. Az öt fős stáblista pedig csak alátámasztja a megbízhatóságot, hiszen az Obscuring Veil olyan bandák tagjainak összessége, mint AEvangelist, Devil Worshipper, Wormlust, Gnaw Their Tongues, Craft, Cloak of Altering és természetesen még vagy harminc másik holland és norvég banda. Ezúttal közeli rokonságban zeneileg a részben meg is említett olasz színtérrel és a death metálos megoldások végett az olyan bandákkal, mint a Serum Dreg és az Adzalaan. Avagy a másik faszi két bandája, akinek szintén van még egy tucat bandája.