Underground! Gyanúsan sokszor van leírva az, hogy underground!

2019. június 05. 17:00 - csubeszshuriken

The Comet is Coming - Trust in the Lifeforce of the Deep Mystery (Impulse! Records, 2019)

cometzzz.jpgAmikor elkezdtem, azt részben azért tettem, mert azt akartam, hogy ez is olyan blog legyen ahol beleférhet bármi, ami túlmutat a kommersz tendenciákon. Nekem ezer évvel ezelőtt sem volt furcsa, ha egy grindcore délután hirtelen bluesra vált, vagy hogy olyan is hallgat black metált, aki alapból mondjuk kurva nagy Sade rajongó. Ahogy az évek telnek pedig csak egyre több ablak nyílik és manapság én is annyi mindent hallgatok, amiből ennyit még sohasem ezelőtt. Hatalmas tanárom ebben a legfaszább blog egyébként, vagyis az Opium Hum, ami az elmúlt két évben sokban volt felelős azért, hogy nálam elég komolyan beakadt pár patent kis jazz fúzió. Más szóval beágyazott annak a spontán találkozásnak, ahol egy The Comet is Coming lemez jött velem szembe.

Én meg csak hallgattam és próbáltam belenézni a saját szemembe, hogy lássam mi van, de nem jött össze. Mikor a Because the End is Really the Beginning szólt, ami csupán csak csalogató, bűvös intro, de a szaxofonisten már játszik benne, hogy másik dimenzióba lép, az látszik benne. A Birth of Creation viszont egy másik dolog, amiből az is rögtön látszani fog, hogy a klasszikus jazz és a klarinét szereti a masszív londoni klubzenét. Ahogy ráborul a lépegetésre az elektronika és én bevallom, hogy csak akkor olvastam utána, hogy ez a faszi a Sons of Kemet fúvósa, meg itt van vele még két másik figura. A Trust in the Lifeforce of the Deep Mystery pedig már a trió második albuma és úgy négy évvel ezelőtt volt az eleje, amikor megjelent az első kislemez. 

Amire nem tudom mekkora hatással volt a drum and bass, de a Summon the Fire most tök ilyen szám és kurva boldog. Megtáncoltatnak az élődobok és a súlyos basszusrezgés csak rádobott, ahogy bekúszik a billentyűkkel a szaxofon alá, ami rajta maradt ugyanazon a dallamon és mielőtt hagyja, hogy az is szétcsússzon, eljátssza még egy másik szólamban is. A kedvencem viszont a bólogatós Blood of the Past lett, ami a lemez közepén talán csúcspontnak is mondható, mert durván a vérre megy. Az egyetlen szám, ami szöveget is kapott, Kate Tempest trip-hop és a lépcsőn visz lefele, a végén viszont nincsen visszaút. Pedig a tenor szaxofon keleti filozófus és kozmikus, de hat és fél perctől inkább brutális, durvulnak a dobok, ahogy a metál is. Fenomenális tehát ahogy a lemez teljes hosszában egymásra épülnek a legkülönfélébb elemek, profin keverik a stílusokat, mint simlis cigány a kártyát. Van kilenc szám és kilenc teljesen másfajta hangulat. King Shabaka mellett pedig Danalogue the Conqueror is egyértelműen mágus. 

Talán csak a The Universe Wakes Up és a Timewave Zero maradtak meg a klasszikus jazz sulinál - nem véletlen, hogy Maxwell Hallett dobos a legkomolyabbat ezekben alkot - minden egyéb tételben megy a formabontás. Dubstep hangok, progresszív rock és a fúvós hangszerek feszegetik a határokat, piszok jó ötletei vannak ezeknek az afrojazz arcoknak. Engem abszolút meggyőztek, hogy az idő még bőven messze van, amikor le lesz játszva minden. De mindenesetre az biztos, hogy a The Comet is Coming is a jövő zenéje. Meg is hallgatom még egyszer, hogy az egészből jobban megértsek valamennyit. Egy szaxofonra úgyis sokkal könnyebb figyelni, mint az emberekre. Meg ők amúgy sem biztos, hogy benne vannak a jövőben. Ez a trió viszont igen... 

cs718048-01b-big.jpg

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fmsuicide.blog.hu/api/trackback/id/tr5914880268

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Underground! Gyanúsan sokszor van leírva az, hogy underground!
süti beállítások módosítása