A Diskobra is írt erről itthon egy másfél percest, de nyilván nem ők az egyetlenek, akiknek feltűnt, hogy hibás a program. Az egzisztenciális szorongás fogságában nincs választásunk bassza meg, nem dönthetsz úgy reggel, hogy otthon maradsz, mert ha nem állsz be a sorba, a fennálló rendszer kiéheztet a gecibe. A robotpilóta üzemmódnak azonban kiváló a marketingje és a száraz napi rutint úgy adják el nekünk, mintha az az önmegvalósítás csúcsa volna. Ha jobb cipőd van, már majdnem ott vagy. Ha a kocsid ezüstmetál, a csúcsra értél, te vagy a király. Így tűnik el az életünkből pont a lényeg, vagyis a maga az élet. Szarkasztikus humorával pedig eme súlyos kérdésnek az élét üti el az ausztrál Vintage Crop. 

Mert ha nincs választásod, mitől vagy szabad? Az erre adható egyetlen értelmes válasz egyben válasz lehet a kapitalizmusra is, melynek létjogosultsága látszólagos, de embertelensége kézzelfogható. A fennemlített melbournei négyes is ezen tények ellenében foglal állást és ehhez elég stílusos punklövészárkot választott. Rudimentary Peni, Zounds, Alternative és hasonló angol anarchisták, meg Dead Kennedys szerű zenei pikantériák. A minimalista, egyenes közlési igény és a fifikás rock and roll találkozásaként lehetne leírni a Company Man című négy számos kislemez főbb ismertetőjegyeit. Ahol az életünknek szegezett tűhegyes kérdések cinikus humorban csapódnak ki, így az első perctől az utolsóig kurva jó hangulata van a cuccnak, de a punk mindig tudta ezt. A Vintage Crop pedig Európába is elhozza ezt és bár Pestre nem jönnek, jó pár nagyvárosban azért lesznek, lehet valaki el tudja csípni őket. A kislemez bandcamp oldalán fel vannak tüntetve az április és májusi dátumok.