Érdekes, hogy harminc éve sokkal jobb cyberpunk mozik készültek, mint manapság, pedig jóval fejlettebb a filmtechnika, a disztópikus jövő témája aktuálisabb, mint valaha és az irodalomban is temérdek a tök korrekt alapanyag. Az utóbbi idők filmjeiből ez mégsem jön át, zenei téren viszont nagyon sok minden nagyon rendben van az ilyen hangulatú művekkel kapcsolatban. Elég csak feldobni egy Black Rain cuccost - mondjuk ezt a legfrissebb kislemezt - és máris pörög a film, ahol hologramprostik és cybertuningolt ügynökök között oldalazol csuklyádban a fal mellett és csak  lopva nézed, ahogy a húszmilliós metropoliszból kifelé araszol a valódi élet. A Computer Soul című anyag tehát valaminek a hírnöke, de mindeközben valaminek a vége is. 

Ugyanis ez a kislemez annak a kiadványsorozatnak az utolsó tétele, amit a kétszemélyes Black Rain projekt és a Blackest Ever Black kiadó betervezett. Illetve az I'm Just A Number című albummal nyolc éve útnak indított és amit így újabb felvételek követtek azóta. Stuart Argabright és Shinichi Shimokawa neve más zenei produktumok révén is ismeretes lehet, de a Black Rain projektet is viszik már a kilencvenes évek közepe óta. Főszerepben az elektronikával, de mindezt elég széles sávon. Most viszont sejtelmes minimal techno mintákkal a főszerepben, amit  vendégzenészek hangja és basszusjátéka tesz sötétebbé és durván baljóssá. A szintetizátorok és effektek szülte élettelen hatások néhol a Dead Can Dance hangulataira emlékeztetnek, de csak az ének miatt, mert minden más hideg és monoton. Érthetetlen, hogy egy Phillip K. Dick novellákból készült sorozat miért nem valami hasonlóval indít egyből és szedne azonnal szerteszét. Fura, hogy ezek a dolgok nem találják meg egymást.