Sokan, mint punkok vágtak bele és aki teheti, az tartson is ki, de azért jó, hogy legalábbis zeneileg, de páran végül továbbléptek. Nem tudom mindig hallgatni, de az Oxbow is igazi kuriózum banda, nem lehet csak úgy odatenni más zenekarok mellé, teljesen külön van. Az énekes Eugene Robinson és a gitáros Niko Wenner viszont egykor része volt valaminek, a nyolcvanas évek elején a kaliforniai hardcore / punk színtérnek. A Whipping Boy nevű bandában, a Dead Kennedys kormányellenes filozófiáival azonosulva és követve némiképp azt az utat zeneileg. 

Villámgyors tempóban, keménykötésű kiállásokkal és pszichedelikus felhangokkal a gitáron, amihez jött a bájosan amatőr, de megkapóan dühös ének, jó kis kiabálós szövegrészek. A Christ on Parade és a Violent Coercion is hasonló volt hangzásában később - hogy a Neurosis tagok régi punk bandái is meg legyenek említve - érdekes arra gondolni, hogy vajon hallgatták-e a Whipping Boy bemutatkozólemezét, hiszen az előttük, vagyis 1983 elején már kijött The Sound Of No Hand Clapping címmel. Amit egyébként még két album követett és hat év, mielőtt a banda feloszlott és a fent említett tagok Oxbow néven zenéltek együtt tovább. Legendásnak azonban ez az album maradt meg. Faszán visszaadja az ősidőket.