Underground! Gyanúsan sokszor van leírva az, hogy underground!

2019. január 01. 18:30 - csubeszshuriken

Fegyelem és szerelem - Fekete disco a Vox Low lemezen

mixtape-de-vox-low-1411522329.jpgValamikor New Order, The Fair Sex, és Gary Numan. Mostanában Drab Majesty, FAR és Boy Harsher. Már megjegyeztem párszor, de most megint leírom, hogy a nyolcvanas évek ezen mezsgyéje nekem ma jobban megvan, mint ahogy akkor volt. Volt persze ami elért ebből már gyerekkoromban is, de akkor még túl szépnek láttam a jövőt és kevésbé voltam romantikus, mint manapság. Érthető tehát, hogy a dark wave / cold wave zenéknek miért kellett várniuk legalább harminc évet, hogy érzésben utolérjem őket. Ma viszont már itt vagyok és az év első napját egy jó From Ashes Rise után a Vox Low nevű francia duó saját néven kiadott lemezével tiszteltem meg. 

Szeretem a kontrasztos dolgokat és a dértől fehér lejtőnek jól állt ez az elegáns és klasszikus fekete. Ahogy sétáltam át az erdőn, nem tudtam elvonatkoztatni a táncparkettől és nem tudtam nem mozdulni rá. A Now We're Ready to Spend abszolút táncolható finom kis bársony, szigorúan szomorú, de dinamikus billentyűjátékkal és elbűvölő gitárokkal. A szövegben újra visszatérő sorok a második percben, mint régi barátaim kísértek hazafelé. Mégis a Somethting Is Wrong lett később az, ahol leragadtam, miközben a tó felé haladtam. Az kicsit ugyanis tökéletesebbnek hatott, mint a legtökéletesebb nyolc másik tétel. (Amit Ian Curtis hangulatváltozásai is inspiráltak és az ő hallhatatlan lelkének is dedikáltak.)

Fegyelmez benne az elektronika, monoton meneteltem előre és közben dub gitár jelentette a fényt, amit viszont folyamatosan elnyelt a dal egyszerű, de elemésztő szövege. Félelmetes poszt-punk himnusz, amibe minden egyes pillanattal - amikor két újabb fa között megláttam ugyanazt a napot - csak jobban voltam szerelmes. A Vox Low februárban megjelent lemeze számomra tehát megint csak egy bizonyítéka annak, hogy a pusztulás egy velem született részem, amit azért érzek szépnek, mert kicsit olyan, mint én. Aztán kiértem a tóhoz egy mozdulatlan falu közepén, január elsején és néztem ahogy a nap szétszalad a heveny jégen és miközben itt már a Rejuvenation szólt. Az alapja monoton, a szintetizátor baljós, az énekhang lidérces és idegen, meg van egy kürt is, az pedig időtlen. Én meg arra gondoltam, hogy ma még csend van, de holnap majd folytatjuk, mert van ez a tánc és tánc már nem áll meg. Nyilván a legvége is egy nagy buli lesz, a Vox Low pedig megírta hozzá a zenét. Szóval jöhet a savas eső, a dupla gondol és pörögjön a fekete disco. Önmagunkat gyászolni, miközben még élünk a legnemesebb, mert így ez is nekünk marad, csak rólunk szól, ezt sem hagyjuk meg másnak. Sose felejtsétek, hogy minden a miénk és senki se csinálná jobban!

 

Címkék: lemezek vox low
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fmsuicide.blog.hu/api/trackback/id/tr8514527160

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Underground! Gyanúsan sokszor van leírva az, hogy underground!