Az év utolsó napjához semmi sem passzol jobban, mint egy korrekt világvége. Még ha egyértelmű is, hogy nem így lesz vége. Mert az újabb fordulat csak valaminek a kezdete, amit tetszik nem tetszik, de megint végig kell csinálni és lehet, hogy ez a durvább verzió. Amihez itt van ez a hét perc kivégzés, ami szintén rohadt durva. A Bandit Philadelphiából és ez a grindcore állat kurva anyja. Jól szétküldte a fejemet, de eljátszani se lehetett könnyű. Szakítják, húzzák, törik, sikítják, fullad, horzsol, hörög és darál. Tűhangok és géppuska dobok, a halál totál matek. Mert úgyis elhullunk mind!
A banda kislemeze első ránézésre egyébként koncepció cucc, ha már csak Warsaw címet és a lengyel számcímeket nézem, de nem sikerült kiderítenem, hogy milyen elgondolás áll a számok mögött, mert gyakorlatilag semmi elérhető információ, de még egy rajongói oldal sincs, ahonnan vissza lehetne csatolni. De ez a hiányzó információt leszámítva rendben is van, mert a Bandit sem az a zenekar, amiért rajongani kell. Itt nem erről szól a sztori.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.