Underground! Gyanúsan sokszor van leírva az, hogy underground!

2018. december 10. 19:00 - csubeszshuriken

Alap, hogy megint ott - Hétvégénk Beton volt

47579628_2263199213915951_3140734872885133312_n.jpgA Beton az underground alapja, mi meg alap, hogy voltunk a Betonban. Idén harmadszor, vagyis eddig minden évben mikor összejött a győri klubfesztivál. Szóval gondoltam írok róla pàr keresetlen sort, de inkább sztori és köszönet jelleggel. Egyébként is volt vagy húsz zenekar a két nap alatt, tehát a lényegre kell szorítkozni és a lényeg úgy is az lesz, hogy fasza volt egész. 

Annyira fasza, hogy pénteken jöttem-mentem köszöngettem, amibe tudtam belenéztem, azt mikor észbe kaptam, hogy hol is tartunk, màr éjjel egy volt és az utolsó banda kezdett. A legnagyobb pacsi pedig azoknak zenekaroknak jár, akik az elején és a végén tolták, mikor még nem ért mindenki oda, vagy éjfél után mikor a népeknek már elszáradt a nyaka. Többek között HanoiAZE N meg szombaton Zsibbadás. Mindkét banda pengén tolta, tök jó volt látni, hogy szerettek játszani. Igaz én sem láttam minden bandát, valamikor pofázni is kellett. Több arc is volt, akikkel most dumáltam először és persze hetvenhetedszer, de mind a kettő fontos. 

Szóval írom ami megmaradt. Voltak, akiket kurvára vártam és voltak akik megleptek. Mint a Lutra is Pozsonyból, nekem velük indult be ez a történet. Penge Motörhead crust az első számoknál, aztán valahogy egyre jobb témák jöttek, ezért a hetedik nóta után azt éreztem, hogy kajak Tragedy szintű a zenekar a szomszédból. (Mindenképpen keressetek rájuk!) Utánuk meg jöttek a kedvencek sorban, lehetetlen volt kimozdulni a legbelső teremből. Bicska meg a Tankcsapda belépő, Sanyi új értelmet adott Laci sorainak, az új kislemez dalaival meg szépen tele lett vágva az arcunk. Így Touch, Contra és Önkiirtás előtt. Vitte a fejemet mind a négy faszán, tudnék áradozni, de maradjunk annyiban, hogy frontember kánaán. Aki ismeri ezeket a bandákat az tudja úgy is tudja miért szereti őket, szóval csak annyi, hogy mindenki ki volt hegyezve és ami nekem lejött, hogy az utóbbi két év penge kislemez termésén hallható dolgokat élőben mindenki megtudta duplázni. Touch verhetetlen és szerethető ezzel a klasszikus és fifikás hardcore muzsikával - az újról és a régiről mindkét kedvencemet elnyomták -  míg Önkiirtás elérte a célját, mert a szövegeiktől kajak hűlt rám a bőr. 

48356446_2263215820580957_3566772903976370176_n.jpg

A màsodik nap végén persze felmerült a kérdés, hogy melyik este volt az erősebb, de nyilván erre nem lehet válaszolni. A Hell Vill, az Urban Threat és az Üszök után a Beton is az a helyszín, ami ott helyben és ezzel a két nappal is összefogta kicsit ezt a kis létszámú közösséget. Szerintem kurva jó, hogy vannak ezek az alkalmak, egy csomó mindenkivel találkoztam, akit kevesebbszer látok, mióta nincs pince Pesten. Ezzel pedig ziher, hogy más is így volt. A zenekarok megnézték a zenekarokat, nyolc másik városból amúgy ez nem is mindig egyszerű. Ilyenkor belehet mutatkozni. 

A Havària meg tényleg most mutatkozott be, azt hiszem ők nem játszottak még korábban sehol. Ők is megleptek, kellett volna már ezt eddig is hallgatnom. A Gepárd és Ördög Gabi szerű punk metál elégé betalál. A lemezen lehet a Trap Them mellé is odaraknám őket, de élőben ős Celtic Frost ízű is volt csak hétszer annyi dobtémával minden baszki, ritkán látok így szarrá verni egy cuccot ilyen cuki mosollyal, de tényleg. Az Enter the Void és Graveolution mindezek után végképp kipörgette a metál vonalat. Előbbi profi death / doom, Viktorék nem tudnak csalódást okozni. Utóbbi meg egyre faszább ezen a nyolcvanas brit háborús vonalon. Egy Sacrilege hatású banda csajos énekkel adja magát, de ha megvan pakolva a Bolt Thrower súlyával is már sokkal érdekesebb a dolog. Ilyen zenét. Harmadszor láttam őket, kíváncsi vagyok miket vesznek fel legközelebb, ismerve a tagok zenei ízlését, ebben a bandában most hazataláltak azt hiszem.

48233964_2263199990582540_6272573300837187584_n.jpg

Dekkolni meg azért dekkoltam sokat a Drinkin'Beer In Bandana Records standja előtt, mert valahogy ott mindig történtek a dolgok, plusz le is lehetett ott ülni, plusz a siker közelében lenni jó. De igazából Bélával mentem le, szóval együtt nyomtuk ezt a hétvégét. Közben meg párszor visszakanyarodtunk a megfejtendő kérdéshez, miért a Rákosi és a Diskobra viszi a közönség nagy részét - náluk mindenki elől - miközben fain bandák sora pörgött ki mindkét napom. Pedig szerintem a válasz ott volt, amit ők nyomnak direktbe, most az a szar van mindenkiben. Ha azt nézzük, hogy mi a fasz van körülöttünk, ez a közeg tuti vesztes és geci dühös. Ez ennyire egyszerű. Csoki az Csoki, Gabi meg Gabi, de igazából mindenki Csoki és mindenki Gabi. Én legalábbis mikor nézem őket azt érzem az vagyok és kurvára nincsen más megfejtés. Mindkét bandánál szakadt volna a plafon, ha nincs tíz méteres belmagasság. 

47580570_2263199770582562_7372517367395385344_n.jpg

Ami amúgy tök érdekes volt, már mint maga a bunker is. Több száz embernek berendezve egykor és kíváncsi lennék milyen funkciókat töltöttek volna be a különböző helységek, engem tök meghangolt maga a hely is ezekkel a Nyugalom feliratú vasajtókkal meg ilyenek. Az ahogy a fiúk csinálják ezt az egészet, szerintem abszolút példaértékű minden túllihegés nélkül is. Gyula, Alíz, Csabi, Misi és a Dog Eat Dog pólós arc, akivel rendesen le sem pacsiztam, nagyon faszán nyomják ezt szerintem. Én csak ezt a két napokat tudom nekik megköszönni, de mások biztos más dolgokat is, ez tisztán látszott. Hozzáteszem néhány perc késésekkel menetrend szerintem ment le minden. Ami ha valaki ismeri ezt a műsort, nos nagyon figyelmes hozzáállást takar. Túl a szervezésen pedig azt is le szeretném írni, hogy csak aranyos emberekkel találkoztam, csak aranyos embereket vonzott be a dolog. Szerintem ez is sokat mesél egy buliról, de tényleg!

47575827_2263199620582577_7928578987842863104_n.jpg

Szóval összesen csak azt sajnálom, hogy a Run és a Medication Time nem tudtak eljönni, meg a Nauru számomra extra izgalmas tíz perce egy nagyon pocsék közönséget kapott. Arcodat leszakítják, pompás és brutális hármas, de őket sajnos nem kapták el a tagok, tíz sör fölött úgy tűnt, már nem jön át a powerviolence. De hát ezek mennek meg a pirított hógolyók. Meg Dj Zsaru az ő remek nézőközönségével, de a filmben is megmondták bazdmeg, hogy a végén csak egy maradhat. A terjedelemért pedig elnézéseteket kérem, esküszöm nem így terveztem, de ez van, megcsúsztam megint. Azért csinálom a Fekete Macskát, mert komálok ilyesmikről írni. Betont minden városba, ezt jó dolog leírni!  A fényképek viszont a Beton oldaláról származnak, ott találtam Müller Bertold és Gyarmati Balázs készítették őket. 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fmsuicide.blog.hu/api/trackback/id/tr7514469696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Grund-core 2018.12.11. 16:45:06

oi! ha már behivatkoztad az "üszögöt", ott is játszott a havária :)
Underground! Gyanúsan sokszor van leírva az, hogy underground!