Múltkor is leírtam már, még sokszor lefogom, az amfetaminnak köszönhetünk mindent, akik Lemmy gyermekei vagyunk. Meglódult az ütem és ahogy a mesterek be voltak karmolva, úgy a hangzás is megkarmolt mindenkit. Ozzy is megmondta, hogy a Motörhead minden idők legnagyobb hatású zenekara. Az első crust banda a földön, akik negyven évvel később  is utat mutatnak az olyan brigádoknak, mint az Atrocity Exhibit. Nem tudom mennyire véletlen, hogy van egy ilyen Joy Division szám is, de ha a név választásnál ez volt a döntő, az a zenéjükben nem ütközik ki. Inkább mondanám, hogy Napalm Death meg valami szakadék sludge banda még. 

Meg az Agoraphobic Nosebleed is eszembe jutott az ének miatt, de mindezekhez képest annyi ideg nincs benne, könnyebb meghallgatni. A lassú részek ahogy húznak, a lazább ritmusok és a rövid tételek hangulata tényleg inkább rock and roll összképet ad a blastbeat odapakolgatásokkal együtt is. Abszolút örömzene tehát. Cápajelmezben, vegyvédelmi ruhában, alsónadrág nélkül, koszos, slagfaszú punkok között az OEF - en elsodorna, mint a könnyű őszi szél az elsárgult faleveleket Máté Péter slágerében. Szóval bírom a brit triót, megvettek ezzel a cuccal faszán. Minden komponensből a legnagyobb pengét szotyolázták ki a második lemezen. De egy grind / crust motyónak más lényege nem is lehet, mint menni Lemmy és a Napalm Death után okosan...