Underground! Gyanúsan sokszor van leírva az, hogy underground!

2018. november 20. 16:00 - csubeszshuriken

(B.ABUSE) - Memories Of Better Days Are Gone (Wooaaargh, 2018)

Amebix, Neurosis, Die Kreuzen, Nincs Jövő...

a2641707811_10.jpgHa egyfolytában zenét hallgatok, nem vezet nehéz út a felismeréshez, hogy néhány ember mellett a zúduló lemezhegyek azok, amik faltól-falig lekísérik az évemet. Ezért érdekes toplistát összerakni a vége felé, mert az egyben valamiféle leltár is lesz az adott évről, ahol hosszú hetek mennek el akár egyetlen lemezzel a fókuszban. Persze másik tizenhét mellett, mint fő szál a párhuzamos cselekmények sorában. A dolog pedig idén sem nézett ki máshogy, de pár pengeéles alkotás végett az első hét helynél nincs mit gondolkodni, ott egyértelmű dolgok vannak. Viszont van egy második vonal, ahol még tucatnyi elég jó cuccos kerül mérlegre a fejemben. Mint a (B.ABUSE) új lemeze is, ami tavasszal biztos lement vagy ötvenszer két hét alatt. 

Érdekes, bár nem lepődöm meg rajta, hogy még temérdek banda kerül elő a múltból, akik már akkor is érdekeltek volna, de fingom sem volt róla, hogy léteznek. A német (B.ABUSE) például abszolút ilyen. A kilencvenes évek elejétől nyomják, olyan kiadókkal dolgoztak együtt, amikről szintén nem hallottam és még ma, amikor már minden fent van, sem tudtam visszakeresni a lemezeiket. Egyetlen kislemezt leszámítva, ami valóban igazolja a Godflesh, The Jesus Lizard és a Voivod hatását is, mely zenekarok az új lemez felkonferálásában is szerepelnek, mint nevek, akik előttük jártak. Mindezeket az információkat viszont az tette még érdekesebbé, hogy szerepelt mellettük egy poszt-crust címke is, amit meg leírva se sűrűn látok. Szóval így mentem bele vállal, de vissza is vettem a lendületből egyből, mert finomabb ez a dolog annál, mint ahogy elsőre kinézett. 

Van egy olyan gyanúm, hogy az utolsó Amebix lemezt nem hallgatják sokan azok, akik egyébként elkötelezett rajongói a legendás zenekarnak. Én viszont nem tartozom ezek közé. Az egy letisztult darab, inkább érett, mint nyersebb hangzással. Nem lehetett úgy csinálni, mintha nem telt volna el több, mint húsz év és közben mégis ott van rajta szerintem minden, egészen a kezdetektől. Ebben hasonlít leginkább a Memories Of Better Day Are Gone lemez a Miller tesók visszatérésére. Még ha ez nem is egy visszatérő lemez, hiszen a (B.ABUSE) pár éve is adott ki új anyagot. A változás a megszólalásban azonban hasonló. Egyébként az epikus énekstílusban is, meg abban, ahogy összegződik a múlt, egy nagyon erős jelenben. 

29025751_1861120720566652_4460990055690797056_n.jpg

Nem tudom, hogy pontosan mit is jelent az, hogy poszt-crust, de ha azt, hogy lehet sokkal dallamosabb a műfaj eredeti gyökereihez híven, mégis mindez új felfogásban érkezik, akkor azt hiszem értem. Az emlegetett utolsó Amebix például minden korábbinál egyértelműbb kinyilatkoztatás a Killing Joke hatásaival kapcsolatban. Ahogy a (B.ABUSE) is megengedi magának, hogy a zajosabb, monoton témák helyett inkább new wave legyen. Ettől lesz elegáns A Promise Empty című nyitótétel, miközben a refrén megmarad aljas-karcosnak. - Rob Miller, Lars Petrov keverék - Ami tényleg az, de ezalatt nem értek heves vagdalkozást. Az album teljes hosszában a lassú részek dominálnak. Az Alte Haeuser Ohne Namen és az utolsó, szintén német nyelvű szám sem dühös, inkább szomorkás katarzisok. A kilenc perces Zerfall is annak indul és abban hallom, hogy az én néhol Neurosis, de egyidejűleg nagyon más is. Azt még a Reward Prediction Error című számban kaptam el, hogy nekem inkább Die Kreuzen, mint Voivod. Nem csak az első lemez, hanem az October File is simán vonatkozás (B.ABUSE) ügyben. 

Én nagyon szeretem, ha rájövök, hogy az éppen hallgatott bandának és nekem igazából közösen a kedvenceink. Akiket fentebb megemlíthettem és közük van ahhoz, hogy a legújabb (B.ABUSE) lemez így szólal meg, pedig mind óriás favoritok. A nagy nevek árnyékában ez a nyolc szám azonban van az az érdekes keresztmetszet, ami kellőképpen egyedivé teszi ezt a komor albumot. Ami hozzáteszem szintén egy leltár és nem csak zeneileg összegez sok fontos csapásvonalat, mert szövegeiben az is ott van, hogy egy ilyen múlttal a hátunk mögött, milyen jövőre is számíthatunk. Ha pedig mindezt az én személyes szintemen nézem, nem volt rossz évem, de egy lemez sem vidám, amiket az idén megpörgettem és tudom, hogy ez nem véletlenül van így. A zenében szerintem mindig az van, ami a szívünk legmélyén fészkel. A Memories Of Better Days Are Gone utolsó öt perce pedig pontosan olyan, mint amilyennek azt a másik utolsó öt percet képzelem a legvégén. Amikor elalvás előtt az egész világ fordul majd befele a fal felé. 

 

Címkék: lemezek (b.abuse)
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fmsuicide.blog.hu/api/trackback/id/tr3414383492

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Underground! Gyanúsan sokszor van leírva az, hogy underground!