Underground! Gyanúsan sokszor van leírva az, hogy underground!

2018. november 13. 15:00 - csubeszshuriken

Mirrors For Psychic Warfare - I See What I Became (Neurot Recordings, 2018)

Ahol borul a sötét és csak Scott hangja ismerős...

a2383560274_10.jpgVolt egy este, ha jól számolok lassan két évvel ezelőtt, mikor a Mirrors For Psychic Warfare játszott Budapesten. Az első lemezükkel turnéztak és a koncert előtt adtak egy rövid interjút, amire én is betolhattam az arcomat, de csak fotóztam a beszélgetésen. Scott Kelly az egyike azoknak a zenészeknek, akik nagyon nagy hatással vannak az életemre. Szűkszavúsága figyelmes volt, abszolút tisztelettel a kérdések felé, de közben az is tisztán látszott, hogy ez nem az a műfaj, ahol ő igazán jól ki tudná fejezni magát. Azt csak később a színpadon láttam, ahogy gitárral a mikrofonnál kiszabadul belőle minden. Minden, amit nem lehet elmondani, de én azért voltam olyan buta és megpróbáltam. Azt hittem, ha Scott ott jön mellettem a folyosón, akkor nekem mindenképpen mondanom kell valamit és beszélni kezdtem neki arról az óráról, ahol igazából ő adta ki magát. Hallgatta is addig, míg a dohányzóhoz nem ért, aztán bement és becsukta az ajtót. Nekem meg leesett, hogy ő a koncerten már elmondott mindent. 

Mikor a második Corrections House lemez megjelent épp egy álmot gyászoltam, ami nagyjából egy évig kísértet mikor rájöttem, hogy az nem is a valóság. Napokig csak a Know How To Carry A Whip lemezt hallgattam esténként, mert a Corrections House nem hazudott nekem. Azon albumon ugyanis ott van az igazság, hogy semmi nem lehet a miénk, mert ezt a világot itt körülöttünk, nem nekünk építették fel. Most pedig, amikor az új Mirrors For Psychic Warfare lemezt hallgatom, hallom azokat az estéket megint. Sanford Parker érzékletes megoldásai az elektronikával és azok dominanciája a lemez hangulatát tekintve ugyanis a Corrections House albumokhoz teszik közelebb ezt az anyagot. Ott Scott és Sanford két erős rész, míg itt most teljesen egész.  

Scott szólóprojektjei számomra a Neurosis világát tükrözik vissza. Persze csendesebben, vagy éppen más határok mentén, de nekem az első Mirrors lemez is ilyen volt. Más vetülete ugyanannak az árnyéknak. Sanford Parker alázatos géphangjaival a háttérben. Összesen öt tételben, amiket ugyanaz a hangulat jár át. Ugyanazt a szellemet húzza a gitár súlya mindegyikben lefele. Az I See What I Became viszont új fejezetet nyitott és a kétszemélyes felállás komoly fejlődésen ment keresztül. Nyolc rövidebb szerzemény került fel rá és ezek teljesen külön léteznek most egymástól. 

mfpw_less_chips_more_sun.jpg

Sanford munkájának köszönhetően az elektronika sokkal komplexebb, kidolgozottabb és míg az előző lemezen a szakaszok átfolytak egy következő szakaszba, itt zártabbak, izoláltabbak a számok. Mint indításnak az Animal Coffins is, amiben nekem nagyon erős a Corrections House áthallás, de nem azért írom ezt le, mert az bántotta a fülemet. Szívdobbanásokkal indít, mintha még élne, de ebben az öt instrumentális percben a gépek hatalma recseg a bizarr hangokon át. A Tomb Puncher pedig csak űzi tovább a falnak kattanó hullámokat. Minden világítótorony szeles, hideg peremekre épült, ahol borul a sötét és csak Scott hangja ismerős. Az utolsó hős egy szigeten, akinek eltűntek a hősei. Az ütem és a zajok breakbeat lemezeket idéznek, ahol néhány sor már majdnem refrén, de az énekkel végül feladják a reményt, hogy refrénné legyenek. Tudom, hogy mindketten szeretik a nyolcvanas éveket. Az pedig felkavaró, ahogy a dobgép és a dallam mindezt elmondja nekem. Sokkal jobb, mintha csak valahol olvasnám, hogy Swans és Einstürzende Neubaten.

Fémeken dobol, csúnyán horzsol a Body Ash. Kalapáccsal veretik a jövőt, de még hallani a balladát, a trubadúrnál gitár is van, csak a hangja nem olyan, mert az torzul és iszonyodik. Hideg gyárfalak tövén koszba súgja a szerelmet, amiben ő sem hisz. Súlyos sorok, éterben a mikrofon, a vers megint két élet határán billeg. Ilyen volt az ipari, ilyen a kilencvenes évek. Majd a Flat Rats in the Alley, valahol a feléhez már közel. A gitártéma egy magas hegyen és Scott is sokkal lágyabban énekel. Túl bölcs ahhoz, hogy mindig dühös legyen. Ahhoz túl elhagyatott, hogy ne ilyen legyen. Monoton képek a hangokban, ez a pár perc is egyre gyorsabban közeleg. Sanford Parker szereti, amikor Justin K. Broadrick kísérletezik. Justin K. Broadrick szereti, amikor Sanford Parker kísérletezik. 

Indusztriálisnak kiáltanám ki ezt a zenét, de nem írnám le a teljes igazságot. Inkább azt akarom, hogy a Thing of Knives legyen a kedvenced. Nem tudom milyen ajtók csapódnak majd be így a távoli jövőben, de a vízió lassan egy ritmusra vált, abban jól megtudtam kapaszkodni. A Full Of Hell és The Body tavalyi kollaborációs lemeze jutott eszembe, az is megmozgatott pár breakbeat témát, de az ének nagyon más, így nem lehet ahhoz hasonlítani. Meg úgyis a Crooked Teeth lesz mindenek felett. Képzeld oda egy korai Tricky lemezre ezt az aljas alapot és aztán realizáld, erre most a Neurosis énekese nyomja elég szokatlan stílusban. Mégsem történik semmi új. Az élet már csak torlasz a drótok útjában és nem bízhatsz a Death Cart refrénjében sem, mert az egyenesen a szívednek van szegezve. Pedig muszáj túlélni, mert a jó hír az, hogy ezzel sem lesz vége. 

Az apokaliptikus tájkép talán csak a személyes tapasztalatok kompozíciója kivetítve a jövőbe. Ahol minden elidegenedik, ott az utolsó ítélet a magány. Én sem ismertem az apámat, azt hiszem túlságosan félt attól, hogy a közelünkben legyen. Ezért csak sejtéseim vannak, hogy ami látszott belőle, az mögött olyasmi érzések süvítettek át, ami számomra Scott művészetében tükröződik vissza. Azzal kapcsolódom ehhez a zenéhez, ami bennem is megvan. Pontosan tudom, hogy mit cipelek magammal, hogy a sorsismétléstől kell félnem. Bár nagyon vártam, hogy novemberben a Mirrors For Psychic Warfare Budapestre jöjjön, de értettem és együtt éreztem, mikor Scott lemondta a turnét. Szerintem jó döntést hozott azzal, hogy hazatért, az én apám és a fajtája van, hogy nincs otthon sehol. 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fmsuicide.blog.hu/api/trackback/id/tr9014369837

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Underground! Gyanúsan sokszor van leírva az, hogy underground!
süti beállítások módosítása