Underground! Gyanúsan sokszor van leírva az, hogy underground!

2018. november 02. 17:00 - csubeszshuriken

Emberélet roncsderbi - Eljő a napunk

notrejourviendra6042.jpgBár nem egy mai alkotás, én még csak nem is hallottam róla pár nappal ezelőttig, amikor a csajom dörzsölte, hogy van ez a film. Szeretnék a Fekete Macskára egyéb témában is bejegyzéseket vésni, még ha a legvastagabb árok, amiben kúszok és mászok a végén úgy is mindig a zene marad majd. Ezt gondoltam megosztom, ahogy néhány mondatot az Eljő a napunk (Notre Jour Viendra) című filmmel kapcsolatban is. 

Ami már a cselekmény első lépéseiben is tipikus drámának indul és csak az én deformált jellemvonásimnak köszönhető, hogy egy darabig viccesnek találtam, ahogy az egymás szarába kíváncsian beleszagoló két főhős egyre inkább válik képtelenné megbirkózni önmagával. Aztán úgy a felénél már és ne nagyon röhögtem és nem csak azért, mert ezzel kapcsolatos megdöbbenésének a barátnőm hangot is adott, hanem valóban egyre felkavaróbb volt, ahogy az éveken át halmozódó frusztrációk hol és hogyan találkoznak, szimplán a sérelmek szintjéig redukálva a vágyat, ami annak szólna, hogy végre történjen már valami. A két vöröst együtt pedig mindez egy olyan határig tolja, amin túl már nincsen más, csak súlyos emberélet roncsderbi. Vincent Cassel nyilván megvolt, de a rendező Romain Gavras munkásságát nem ismertem. Megviselt minket a találkozás...

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fmsuicide.blog.hu/api/trackback/id/tr2814340061

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Underground! Gyanúsan sokszor van leírva az, hogy underground!